Május 6-án nem mindennapi meglepetésben részesült Nyolczas Péter, a Kölcsey Ferenc Általános Iskola testnevelő tanára. Aznap délelőtt ugyanis hivatalos minőségben egy ideig kénytelen volt távol maradni az iskolától, és a távollétét kihasználva az intézmény pedagógusai és diákjai alaposan megtréfálták őt.
De kezdjük a legelején. Nyolczas Péter testnevelőt szinte mindenki szereti. Legelső osztályának diákjai (mára 40 év körüli családapák és családanyák) ugyanúgy rajonganak érte, mint a mai tanítványai. De Péter bácsit nem csak a gyerekek körében, hanem a pedagógustársadalomban, illetve a szülők részéről is tisztelet övezi. Ő ugyanis nem az a kiabálós pedagógus, de mégis képes rendet és fegyelmet tartani. Karizmatikus egyéniségét bizonyítja, hogy elég csak egyet füttyentenie, és az udvaron mindenki mozdulatlanná merevedik. Jól látni, hogy a szülők közül egykoron ki volt a tanítványa, azokban a felnőttekben ugyanis továbbműködnek ezek a kölcseys reflexek, és maguk is azonnal mozdulatlanná válnak. Péter bácsi ezt a tartós tekintélyét a 39 éve ugyanazon a magas hőfokon lobogó lelkesedésével vívta ki.
Az idén 60 esztendős pedagógus ma is ugyanolyan elánnal tanítja szertornázni a diákokat, mint tette azt 39 évvel ezelőtt, az első  |
Pacsizás köszöntés közben az iskolaudvaron.
Nyolczas Pétert a magyar Sport Napja alkalmából
a Magyar Sportért Díj legmagasabb fokozatával tüntették ki |
tanévében. Télen, amikor a hőmérséklet tartósan 0 fok alá süllyed, ma is hasonló lelkesedéssel locsolja fel az iskola udvarát vízzel (naponta többször is), mint tette azt már húsz évvel ezelőtt. És a Csupa Izom Vidámság Torna (CSIVIT) versenyekre is ugyanolyan alapossággal készíti fel a tanítványait, mint tette azt az elmúlt 12 év mindegyikében. Ha nem így lenne, akkor a szentmihályi iskola nem nyerte volna meg valamennyi esztendőben ezt az országos sportversenyt. Nos, ezek voltak azok a szempontok, melyek alapján a szülők felvetették, hogy Péter bácsi már nagyon is megérett egy magasabb kitüntetésre. Erre pedig a Magyar Sportért Díj tűnt a legalkalmasabbnak. A szülők tehát kezdeményezték, az iskolai diáksportkör pedig hivatalosan is felvállalta Nyolczas Péter felterjesztését erre a rangos díjra. Dr. Simóka Bea sport szakállamtitkár szerencsére szintén a kerületünk lakója, így maga is tisztában volt a felterjesztett pedagógus kvalitásaival. Péter bácsi május 6-án a Duna Palotában vehette át ezt a rangos elismerést. Ráadásul annak is a legmagasabb, I. fokozatát. Ebben a megtiszteltetésben évente mindössze öt sportvezető, sportoló vagy testnevelő részesülhet. Általános iskolai tanárként idén mindössze Nyolczas Péter részesülhetett ebben az elismerésben. A szentmihályi testnevelőt az első meglepetés is a Duna Palotában érte. A Magyar Sport Napja alkalmából ugyanis egyszerre több díjat is kiosztottak. Többek között a Magyar Sportért Díjnak az I. a II. és a III. fokozatát. Nyolczas Péter pedig a díjazottak között régi testnevelő tanárára, Keszthelyi Rudolfra ismert. A Corvin Mátyás Gimnázium nyugalmazott pedagógusa (sashalmi lakos) ugyanazon a napon a Magyar Sportért Díj II. fokozatát vehette át.
Péter bácsi azonban nem sejtette, hogy kollégái még ennél is nagyobb meglepetést szerveznek a számára. Először csak akkor kezdett el gyanakodni, amikor visszaérkezett a Hősök terére. A portás ugyanis azzal fogadta, hogy a távolléte alatt tűzriadó volt az iskolában, és neki is azonnal az udvarra kell sietnie. Nyolczas Péter az udvaron már nehezen tudott megszólalni. Szó sem volt semmilyen tűzriadóról, az iskola közössége ugyanis egyedül őt akarta ünnepelni. Talán életében nem mondott olyan nehezen köszönetet a kiváló pedagógus, mint akkor, abban a pillanatban. De nem is volt lényeges, hogy bármit is megköszönjön, a gyerekek ugyanis már annak is örültek, ha Péter bácsi levezényelte nekik a szokásos kölcseys buzdító mondatokat, majd pacsizott velük.
– Azt hiszem, ez egy egyszeri és felejthetetlen pillanat volt az életemben – mondta Nyolczas Péter.
Péter bácsi aznap a magas rangú kitüntetésnél is sokkalta nagyobb elismerésben részesült, hiszen egy iskola teljes közösségének a szeretetét megkaphatta. Ezért valóban érdemes volt 39 évet dolgoznia. (M)
