Január utolsó napján járt le a Társadalmi Szolidaritás program pályázati határideje, melynek lényege, hogy középiskolák önkéntes programokat indítsanak diákjaik számára, együttműködve szociális tevékenységeket végző intézményekkel, szervezetekkel. A választható tevékenységek változatosak, a játszóházak szervezésétől hátrányos helyzetű gyermekek részére az idősek látogatásáig, vagy parkrendezésig.
A kormány 2014-ig szándékozik bevezetni a kötelező önkéntes munkát (60 órában) a középiskolások számára, ennek egyfajta próbája lehet, hogy hány középiskola nyújtja be a pályázatot, szervez önkéntes programokat a diákok, esetleg szüleik segítségével. Első hallásra meglepőnek tűnhet az elképzelés, van, akinek a régi mondás jutott eszébe („az úttörő, ahol tud segít”). Van, aki elképzelhetetlennek tartja, hogy a mai fiatalok generációja önzetlenül végezne bármilyen munkát főképp szervezett formában, hiszen a társadalmi környezet nem erre motiválja. Látszólag a pénz, karrier jelenti az életcélt és alig van szabadidejük.
De egyrészt ne felejtsük el, hogy a fiataljaink tőlünk, felnőttektől tanulnak minden jót és rosszat egyaránt. Másrészt nem egy középiskola már központi kezdeményezés, pályázat nélkül is szervez kisebb-nagyobb önkéntes munkákat a diákoknak. Sőt időnként a diákok kezdeményezik ezt. Bizonyára mindannyian hallottunk olyan akcióról, melyet a diákok szerveztek súlyos beteg társuk megsegítésére, vagy hogy egy iskola a szomszédos közparkot rendbe rakta a diákok segítségével, vagy műsort szerveztek a közeli idősotthon lakóinak, vagy egy lelkes pedagógus segítségével korcsolyapályát alakítottak ki az iskolaudvaron. És még sorolhatnánk.
A Stefánia Palotában megrendezett január 22-i „Közösségi szolgálat, önkéntesség jelene és jövője az oktatásban„ konferencián több ilyen példát is hallhattunk láthattunk, mely mintául szolgálhat más intézményeknek.
Nemcsak a TÁRS programról hallhattunk, hanem olyan iskolák is bemutatták programjaikat, melyek szervezett formában adják meg diákjaiknak a lehetőséget, hogy önkéntesként is kipróbálhassák képességeiket.
Ilyen volt a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, a Budapesti Városmajori Gimnázium, és a Karinthy Gimnázium. A konferencián részt vevőket leginkább az ezekben a gimnáziumokban tanuló és már öregdiákként visszajáró fiatalok beszámolója érintette meg, mit adott nekik az idősekkel, vagy rászoruló gyermekekkel, fogyatékosokkal együtt töltött idő.
A miskolci programról film is készült „Emberöltők” címmel, melyet tavaly az Uránia mozi vetített, de a neten több információ is megtalálható.
Bemutatkozott Szalay Krisztina színművész a „Kapcsolda” programsorozattal, melynek során középiskolás diákok fogadtak 1-2 napig színes programokkal fogyatékkal élő gyermekeket. A diákok szervezik, vezetik a játékokat, és minden vendég gyermeknek van egy házigazda diákja. A legtöbb esetben a nap folyamán kialakult baráti kapcsolatok a későbbiekben is tovább éltek. Az egészséges diákok és a programokat segítő pedagógusok új oldalukról is megismerhették egymást és saját magukat. Már 35 iskola vett részt ebben a programban.
Jelenleg a Mosolyország Alapítvány segíti ezek szervezését, a www.mosolyorszag.com oldalon minden információ és egy kisfilm is megtalálható a „Kapcsolda”-ról. Bátran lehet csatlakozni, leginkább emberi erőforrást igényel a program, anyagit alig, de a „hozam” a diákok, a szülők és pedagógusok és a vendéggyermekek számára mindenképp megéri.
A TÁRS program kapcsolódik az európai Önkéntesség Éve kampányhoz is. A közhiedelem ellenére hazánkban a felnőtt lakosság 40%-a végzett, vagy végez önkéntes munkát, ami nem rossz arány, igaz rendszeresen csak ennek töredéke. A diákok körében az önkéntes munkavégzés kevesebb az európai átlagnál, ezen a területen van mit fejlődnünk, ehhez a TÁRS program az első lépés lehet.
Egyes országokban az önkéntes munka értéke már a GDP-ben is jelentős arányt tesz ki, nálunk 5%-ra becsülik, ami nem kis érték. Tavaly, a katasztrófák idején, megmozdult az egész ország, az önkéntesek által végzett munka és az adományok értékét még meg lehet becsülni, de az érzelmi értéke felbecsülhetetlen.
Hol kezdődik az önkéntes munka? Például a gyerekek és a szülők számára akár akkor, amikor az óvoda, vagy iskola udvarát rendbe teszik, vagy kifestik a termet, vagy a szülő SZMK tag lesz. A friss nyugdíjas számára esetleg ott, ha egy idősebb szomszédjához átjár beszélgetni egy kicsit, időnként ránéz, vagy vigyáz a szomszéd kisgyerekre, ha anyának le kell szaladni valamiért a boltba.
Hol végződik? Ha egy olyan szervezetbe lép, amely rendszeres önkéntes munkát igényel, heti, vagy akár napi szintűt és felelősnek érzi magát a munkájáért, talán jobban, mintha fizetnének érte. Az világos, hogy ha pl. rendbe teszünk egy játszóteret, akkor a gyermekeink mit nyernek, az is, hogy ha segítünk valakinek ő előbbre jut.
De mit nyer egy önkéntes? Ahogy a konferencián is hallottuk, igen sokat. Pl. önbecsülést, szeretetet, esetleg hálát, közösséget, új életszemléletet, tolerancia képességét, motivációt, sőt szerencsés esetben akár életcélt is. A diákok érdekes módon leginkább a szeretetet emelték ki és a sok ölelést a „Kapcsolda” program során, amit kicsit visszatükrözött az, amit az Örs vezér terén láttam a konferenciáról hazajövet.
Négy fiatal „INGYEN ÖLELÉS”-t hirdetett (az egy másik cikket megér, hogy hányan éltek a lehetősséggel). Habár nekem itthon nincs belőle hiány, azért én is kértem egyet, sose lehet tudni, elteszem rosszabb időkre...
Székely Hajnalka
