Balzsay (jobbra) címvédőként lépett kötelek közé, és úgy is távozott
Áprilisban, a schwerini gálán a Bokszvilágszövetség (WBA) világbajnoki övéért csapott össze a hamburgi Universum két nagyközépsúlyú versenyzője, a nagytarcsai kötődésű Balzsay Károly és a kazah-német Dimitri Sartison. A magyar címvédő az utolsó menet utolsó percében elért technikai KO-val győzött. A szaklapok szerint az utolsó fél percben szinte szétütötte ellenfelét, bár ehhez az akciósorozathoz az előző tizenegy menet is szükséges volt. – A 12. menet legelején Dimitri a padlóra került. Ezt követően nagyon türelmesen olyan helyzetet alakítottam ki, hogy egyre több ütést tudtam elhelyezni, és egy ritmusváltással sikeresen tudtam befejezni a mérkőzést – mondta a bajnok Zsalakó István lapszerkesztőnek adott interjújában. Balzsay Nagytarcsán nőtt fel, jól ismerik őt a helybeliek, s nyomban felmerül a kérdés: jó gyerek volt-e, vagy inkább olyan verekedős? – Természetesen verekedtem. Társaimhoz képest kicsinek számítottam, és ezzel elég sokat cukkoltak. És néha ezen felhúztam magam. Tudni kell, hogy akkor már kajakoztam, így a legtöbb srácnál erősebb voltam, így aztán, ha arra került a sor, jól megvertem őket. De ahogy növekedtem, főként ahogy elkezdtem az ökölvívást, ez teljesen lecsengett. Mondhatom, hogy utoljára általános iskolás koromban verekedtem ringen kívül – mondta a világbajnok, majd további terveiről szólva elmondta, hogy egy mérkőzés után legalább annyi idő kell a regenerálódásra, mint amennyit az ember a felkészülésre fordított. Így a nyáron biztosan nem lesz újabb meccs, talán ősszel. Meglátjuk... |