Magyar az, akinek Trianon fáj – valamennyi szónok ezen gondolat mögé fűzte fel mondandóját azon az emlékműavatáson, amelyre jelentős létszámú közönség előtt került sor június 4-én, az Összetartozás Napján a XVI. kerületben. Az emlékmű létrehozását a Jobbik helyi szervezete javasolta még a múlt évben, s a gondolattal a Fideszes többség is egyetértett. A művet pályázat útján választották ki, s bár egyesek rettenetesnek tartották a kettéhasadt fa gondolatára készült emlékművet, a megvalósulás az ünneplők többségének láthatóan elnyerte tetszését.
Tehát egy ilyen érdekes emlékművet gyűltünk össze felavatni a Budapesti út és a József utca összefutásánál lévő, mostanra szépen felújított kis téren. Ünnepi beszédet Kovács Péter polgármester és Győri Molnár Lajos, a Jobbik helyi képviselője mondott. Kovács Péter a Trianoni döntés nyomán felemlítette, hogy mi ezután egy olyan ország lettünk, amely magával határos: szinte bárhol lépjük át a határt, a túloldalon rekedt honfitársainkkal találkozhatunk. Trianon arra is tanít, hogy bármilyen igazságtalannak tűnik, de a politikában mindig az erősebbnek van igaza: ez az oka annak, hogy az Orbán-kormány valóban erőssé kívánja tenni ezt az országot! A jobbik képviselője a fogyatkozó magyarság miatti veszélyt emlegette: 2050-re nyolcmillió lakosa lesz az országnak, s ebből alig négymillió lesz az olyan állampolgár, akinek Trianon fáj…
Az emlékmű felavatásán négy egyház képviselője is részt vett – Zoltán atya például felolvasta annak a 116 színmagyar városnak a nevét, amelyet a trianoni döntés elszakított tőlünk. S a határok feletti nemzetegyesítés törekvését a Biblia is támogatja, mivel abban írva vagyon, hogy Ne lopj! – utalva ezzel a szomszédos országoknak a Trianoni döntésben játszott eléggé dicstelen szerepére.
A nosztalgikus visszaemlékezések közötti szünetekben a Bartina zenekar játszott szívhez szóló magyar zenéket, majd az ünnepség végén koszorúzásra került a sor, kisebb zökkenőkkel. Mikor az egyik civil szervezet nevében bekonferálták koszorúzónak Rácz Lajost és Rácz Lajosnét, akkor két férfi ballagott elő a tömegből, és helyezte el a koszorút – pedig az ilyen házasságot a mi törvényeink egyelőre nem engedik meg (a konferansziétól pedig nem sikerült megtudnunk, hogy melyik férfi volt a Rácz Lajosné). A Szívvel-Lélekkel polgári egyesület két képviselője pedig hiába várta, hogy szólítsák őket, végül a nagyközönség által végrehajtott virágletétel közepette rakták az országzászló tövébe a koszorújukat.
Mindazonáltal igen jól sikerült ünnepségnek lehettünk tanúi, az esemény végén pedig a közönség nagy örömmel árasztotta el a faszobrokból és kettéhasított fából álló emlékművet, legfeljebb az zavarta egyeseket, hogy a furcsán alakuló nyáreleji időben nem kötött meg a lakk, és ragadósak voltak a szobrok. De hát annyi baj legyen, több is veszett Trianonnál… |