Helyi Hírek - Független folyóirat   2019.06.26. szerda
János, Pál
E-mail cím:

Jelszó:

CÍMLAP
Cikkek és hírek
Portaszolgálat
Balesetek
Tűzoltósági hírek
Rendőrségi hírek
Polgármesteri interjú
Természetgyógyászat, szépség és egészség
Horoszkóp, asztrológia
Receptek
Videók
Olvasóinktól: körbeküldős üzenetek
Archívum
Archívum
Képgalériák
Helyi Hírek laphálózat
Legutóbbi számaink
Archívum - HH XVI.
Archívum - HH XVII.
2004 előtti számaink
Megjelenési időpontok
Hirdetési áraink
Lakossági aprók
Hirdetésfeladás
Szakmai adattár

Látogatók: 14243957
   « Vissza

Beni, a hűség jelképe

 « Cikkek és hírek 
2014. július 16.
 

Tizenkét éven át várta vissza elhunyt gazdáját az a mátyásföldi kutya, amelynek emlékművet állítottak (adományokból) a Villő utca és a Jókai utca sarkán. Nem csupán Beni kutya története különleges, hanem az az összefogás is, amit a hűség mintaképe megteremtett.

kepfile

Dudás József, Kovács Péter, Törley Mária és Kiss Edit az emlékmű átadási ünnepségén. A hátoldalon a következő szöveg oldasható: „Beni a hűség mintaképe, a Kertváros kutyája. Ő szimbolizálja az ember és az állat közti örök szövetséget. A kutya segít az embernek élni és túlélni.”

    Sok minden történhet egy fiatal kutyával, ha a gazdi váratlanul meghal. Benivel egyik szokásos történet sem történt, mert a kutya csak egyetlen dolgot tartott fontosnak: azon a környéken lehessen, ahol utoljára látta gazdáját, s ha ismét felbukkan, akkor boldog csaholással futhasson eléje. Így tehát nem lehetett befogadni, mert nem tűrte, hogy bezárják, s lényegében kóbor kutya lett belőle, aki ott cserkelt a Villő utcai házak környékén, a Jókai úti Junior telep mögött.

     A környékbeli kutyásokhoz viszont boldogan csatlakozott, s így vette a környék gondozásba Beni kutyát. Ennek szervezésében élen járt a közelben lakó nagy kutyabarát, Kiss Edit óvónő. Egy segítő csoport jött létre Beni körül, akik etették, itatták, sétáltatták, gondozták – a gazdátlan ebből így lett mindenki kutyája.
A feladatvállalásba érdekes módon két éve az önkormányzat is bekapcsolódott, amikor kötelező lett a kutyák chippel való ellátása, és félő volt, hogy Benit elviszik a sintérek. Kovács Péter polgármester az önkormányzat nevében fogadta örökbe a kutyát, Nagy Attila állatorvos pedig ingyenesen ültette be a fülébe az elektronikus azonosítót.
    Idén áprilisban a környék nagy szomorúságára Beni végelgyengülésben elhunyt. Kiss Edit fejébe vette, hogy ennek a különleges ebnek valami mementót kellene alkotni. Felkereste Dudás József kőfaragót, aki vállalta a vésést egy leendő emlékműbe. Juhász László a süttői mészkövet biztosította az alapzathoz. Kiss Edit Törley művésznőre gondolt, hogy tán megmintázhatná Benit, de nem merte felkeresni... – egyszer viszont egy üzletben összetalálkoztak, s ekkor előadta a kérését, s a művésznő azonnal igent mondott, és ingyenesen elvállalta a megtisztelő feladatot. A réz dombormű öntését Törley Mária férje, Ruszina László végezte.
     A nagy összefogás végén derült ki, hogy hely is kellene az emlékműnek. A kiszemelt terület szerencsére az önkormányzat tulajdonában volt, így a polgármester engedélyezhette Beni emlékművének felállítását.
     Az átadási ünnepségre július 13-án került sor, s bizony jó sokan eljöttek, a környék megtelt emberekkel. Kiss Edit könnyeivel küszködve mesélte el a kutya és az emlékmű nem mindennapi történetét, majd Kovács Péter arról beszélt, hogy lám ez az eb micsoda összefogást teremtett itt az emberi közösségben. Agnecz Katalin harmonikaművész melankolikus darabokat játszott, Szeder Mária teológus pedig egy igen jólsikerült verset olvasott fel, amely Beni kutya példáján mutatta be, mi is az emberek feladata a Teremtett világban (a vers megtalálható honlapunkon). Az átadási ünnepség végén sok lakó virággal búcsúzott Benitől, aki hosszú várakozás után végre megtérhetett szeretett gazdájához. Kerületünk pedig gazdagodott egy olyan különlegeséggel, amely talán még a cinkotai hozományvadász világhírnevét is felülmúlja majd, midőn a szelídek öröklik a Földet. (Ferenci)

BENI

                               A Villő utcasarkon láttam meg először. 
                               Tekintetes termetét sűrűn borította barnás- fekete szőr.
                               Szomorú szemei kérdőn rám meredtek. 
                               Póráz nélkül, egyedül volt, ez felkeltette a figyelmemet.
                               Kissé megijedtem, jó nagy ívben kikerültem. 
                               Féltem. - Már megint egy kóbor eb! 
                               Ezt a szép, nagy, lógófülűt vajon ki unta meg? 
                               Átvillant egy sajnáló gondolat bennem, 
                               De más egyebet érte nem tehettem,
                               Hát érzelmeimen lapoztam és továbbsiettem.
                               Aztán, később megtudtam a rideg valóságot. 
                               Mondták- a gazdi meghalt, örökre távozott.
                               Magányos kutyája pedig csak vár, egyre várja, 
                               Hogy egyszer, mint annyiszor már,
                               Elébe toppan szerető Gazdája.

                               Sok elvarratlan szál maradhat nem várt halál után. 
                               Rendezetlen vagyon felett vitázhatnak bután. 
                               De az árván maradottak sorsára hagyása, 
                               Gondoskodás nélkül utcára jutása: néma jajkiáltás!
                               Ki tudná az eseteket közel és távolban összeszámolni? 
                               Kóborló állatok siralmas sorsát végigkövetni? 
                               Van-e erre szánakozó, empatikus érzelem 
                               Mindenkiben, nem csak pár emberben?
                               Tán elmegyek én is mellette, a segítségre szoruló állatot otthagyom, 
                               Mondván- ez hivatali kötelesség, nem az én asztalom?

                               De megszólal bennem egy hang- a lelkiismereté, 
                               Az egész teremtett világ az emberé! 
                               Isten rábízta, hogy őrizze, gondozza! Ez a mi feladatunk! 
                               Mindenért e csodás Földön felelősek vagyunk! 
                               Egymásért és állatokért, növényekért, virágokért. 
                               A levegőért és a vizek tisztaságáért,
                               De legfőképpen a lelkek boldogságáért. 
                               Nem szabadna senkit sem szomorúnak látni!
                               Éhezőnek eledelt, szomjazónak friss vizet kell adni! 
                               És becéző simogatást, féltő biztonságot.
                               A szeretet parányi szikráját,
                               Mely elég, hogy a kétséget oszlassa, 
                               És megerősít abban, hogy lehet szép az élet, e Teremtett Világban!

                               És Beninek ez a megtapasztalás bőséggel kijutott, 
                               Mikor a kerületi lakók szíve egy ütemre dobogott. 
                               Ez a tiszta szólam nemes tettekre buzdított sok fiatalt és időset.
                               Egymás után tették Benivel a jócselekedeteket. 
                               Volt, aki ételt vett, s belőle neki húst hozott.
                               Másik takaróról, fekhelyről gondoskodott.
                               Próbálták többen is otthonukba befogadni, 
                               Gazdi helyett szerető gazdija lenni, 
                               De Beni hűsége nem fogyatkozott, 
                               Gazdájára mindennap kitartóan várakozott.

                               Nem aludt a kutyaólba’, amit a JUNIOR cég vett neki ajándékba. 
                               A kerítésen belül sem volt maradása, ha az ajtó be lett zárva,
                               Mert: - Hogy ugorhat akkor az érkező Gazdi nyakába?-
                               A gyámság bár nem kellett, 
                               De oly nagyon értékelte a hozzá közelálló felnőtteket, gyerekeket.
                               Példás életet élt, minden mozdulata érzelemről beszélt. 
                               Hozzá az emberek viszonya is hasonló lett ezért.
                               Örömteli mindkét részről. 
                               Ez tűnt ki az alábbi, karácsonyi történetből.

                               Papírfenyőt állítottak neki a felnőttek, 
                               Amit a gyerekek szépen feldíszítettek. 
                               Ágaira színes képeket festettek. 
                               Az ajándékozásra mindenki összegyűlt,
                               És jókedvvel nevette, mikor a kutyus messziről is megértette,
                               Mert azzal szembesült, 
                               Hogy itt minden róla szól, ez a csoda neki készült. 
                               Nagy fülei szertelengtek, ahogy boldogan rohanni kezdett, 
                               És szinte a levegőben úszva közibük termett.
                               Nem szűnt a simogatás, a becéző szavak, 
                               Ő meg sorra tépte- bontogatta az ajándékokat. 
                               Egy kisleány a mézeskalácsát is elfelezte vele. 
                               Nagy örömet adott kutyusoknak, 
                               Embereknek az a Karácsony Ünnepe.

                               S ami a történethez hozzátartozik szorosan, 
                               Benit az Önkormányzat örökbe fogadta hivatalosan.
                               Kapott, mint a többi kutya is, bőre alá csippet, 
                               Hogy megtalálják, ha netalán elveszett.
                               És akkor láss csodát,- mert nehéz ezt elhinni- 
                               Benike hálából odament, 
                               Az örökbefogadó kezeit megnyalni. 
                               Ez volt a köszönet jele, 
                               Mely kijárt máskor is a jót tevőknek tőle.

                               Ó, bizony ám! Sokszor és sokan tettek vele jót. 
                               Ha kellett gyógyszert vettek neki és ápolták, ha beteg volt. 
                               Árva Beninek lett nagy családja. 
                               Ő lett a kerület „mindenki kutyája”.
                               S ha sétáltatni mentek a kutyatulajdonosok, 
                               Beni is élvezhette a baráti társaságot, 
                               Mikor olyan természetes módon hozzájuk csatlakozott. 
                               Kutyabarátság a környék kutyáival így kiteljesedett.
                               Benire minden más eb tisztelettel nézett. 
                               Nem irigységgel, hanem valamilyen titkos megértéssel.

                               Kell’ legyen, sőt biztosan van mélyen gyökeredző állati bölcsesség. 
                               A faji összetartozás, egymásra figyelés, 
                               Nem csak bizonyos ösztönös jellemzés.
                               Ez nyilvánvaló lett Beni életében, de elmúlásában még inkább. 
                               Utolsó idejében sem, amikor haldoklott, 
                               Nem maradt magányos, elhagyatott.
                               Körülállták nagy részvéttel, akikhez hozzátartozott. 
                               Felnőttek, gyerekek, nagy és kicsi kutyák, 
                               Megosztani, könnyíteni a búcsú pillanatát. 
                               Csendesen így elszenderült. Végre kivárta, hogy Gazdájához került.

                               In memoriam: Nem lehet feledni.
                               Beni tudott igazán odaadó lenni,
                               Szeretetért cserébe hűséggel fizetni.

Budapest 2014. július.13.                                                                   Szeder Mária

 

Beni Virtuális Sírhelye a Virtuális Temetőben IDE KATTINTVA megtekinthető, amelyet egy kedves olvasó Ballán Mária hozott létre, aki minden nap gyertyát és hetente virágot helyez a sírjára.

 

 


Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu
Ugrás a Szakmai Adattárhoz
preload preload
Ide kattintva megtekinthető
Legutóbbi lapszámunk - 2019. június 12.
2019. évi naptár nyomtatható formátumban letölthető
Kerületi festőművészek virtuális galériája
A fogyás lélektana
Hogyan legyünk egészségesebbek, szebbek, vékonyabbak
A XVI. kerületi uszodák honlapja
Bővebben az önismeretről és a Bach-virágterápiáról
Lao Ce ősi bölcselete e-book formátumban
Ide kattintva megtekinthető
Hazai és nemzetközi időjárás

Kattintson ide az előrejelzéshez