Farkas Péter olimpiai- világ- és Európa-bajnok birkózó augusztusban hagyhatta el a Kozma utcai börtönt. A sashalmi sportoló érthető okokból ideje nagy részét a családjával tölti, de azon is sokat gondolkozik, hogy a civil életben miként fog majd érvényesülni.
Farkas Péterrel tudósítónk a Csömöri úti Submarine Station étteremben készített interjút
– Most hogy érzed magadat? – Köszönöm, jól. Ami mögöttem van, az már elmúlt, most már csak előre tekintek. – Ilyen könnyen elfelejthető a bent töltött hét év? – Szó sincs róla. Csak nem szeretek a múlttal foglalkozni. De ha már kérdezed, akkor valóban nehéz időszak volt, úgy bent lenni, hogy közben azért izgultam, hogy mi van a gyerekeimmel. Ezt senkinek sem kívánom. – Szerencsére a párod, Katalin mindent megtett, hogy a gyerekeid átvészeljék ezt az időszakot. – Rengeteget köszönhetek neki. Ha ő nem lett volna, nem tudom, mi történt volna. Több kemény fickót is láttam odabent megroppanni, ami kívülről nézve is borzalmas volt. – A gyerekeid közben alaposan megnőttek. – A szabályok értelmében havonta láthattam őket, ám két látogatás között is nagyot nőttek. Kijőve azonban nemcsak ők, hanem sok minden más is megváltozott. – Téged hogyan fogadtak? – Akik a barátaim voltak, azok ugyanúgy, akik meg nem, azoknak a véleménye nem nagyon érdekel. Találkoztam a szövetségből néhány emberrel, a volt edzőmmel, Kocsis Ferenccel, korábbi versenyzőtársaimmal is. Mindenki rendes és segítőkész volt. – Akkor meg mi a baj? Miért nem sikerül megtalálnod a helyedet? Mert még magam sem tudo– m, mit szeretnék csinálni. Előbb magamban kell megállapodnom, aztán elindulok majd valamilyen irányba. Segítséget eddig sem kértem, és a jövőben sem szeretnék. – A sporthoz nem akarsz visszatérni? – Nem tervezem. Azt is lezártam már magamban. Az edzősködéshez meg nem rendelkezem megfelelő papírokkal. Egyébként is megvan mindenkinek a helye a sportágban, én senkiére sem pályázom. – Megvan még az olimpiai aranyérmed? – Az édesanyámnál. Remélem, vigyáz rá, bár a gyerekek sokszor elővették, és játszottak vele. Bevallom, nem szoktam vele aludni. – Pedig 1992-ben a dobogón állva magad is meggyőződtél róla, hogy valódi aranyból van-e. – Bár ne tettem volna…, azóta annyian utánozták már azt a harapást. – 22 éve a világot bejárta az aranyérmes fotód, amely alátámasztja, hogy sportolóként is vagányabb voltál az átlagnál. – Arra gondolsz, hogy a civil életben mindig szót emeltem a buta szabályok ellen? – Buta szabályok? – Például a Kerepesi úton az Egyenes utcai kereszteződésnél sosem állították át villogóra lámpát, és hajnali négy órakor persze nem voltam hajlandó az üres útnál várakozni, hanem mindig kifordultam. A rendőrök meg csak erre vártak, és azonnal megbüntettek. Én persze, mindig megmondtam nekik a magamét. – Sok év után az első karácsonyt fogod itthon tölteni. Milyen lesz? – Biztos jobb, mint a börtönben, ahol csak egyszer engedték be hozzánk a családunkat. Jókat fogunk majd enni, és élvezzük majd egymás társaságát. A karácsonynak pontosan erről kell szólnia. – Nehéz időszakon vagy túl, semmilyen tüske nem maradt benned? – Ha lenne, akkor jobb lenne? Ebben az ügyben minden benne volt. Előbb letartóztattak, aztán felmentettek, majd elítéltek, aztán súlyosbítottak, majd nem fogadták el a perújrafelvételi kérelmemet, majd mégis, amelyen igazat adtak nekem, de mégis jóváhagyták a büntetésemet. Egy dolog viszont nagyon bosszant, az olimpiai életjáradékot a szabadulásom után sem kaptam vissza, azaz ugyanazért a dologért kétszer büntetnek. – Szükséged lenne a pénzre? (Az olimpiai bajnokoknak havonta 270 ezer forint jár. A szerk.) – Nem. Azt a pénzt korábban is az édesanyám kapta.
Riersch Tamás
Farkas Péter klasszikussá vált képe az aranyérem valódiságának próbájáról. Azóta is sokan utánozzák
Farkas Péter 1988-ban junior Európa-bajnokságot, 1990-ben és 91-ben felnőtt világbajnokságot, 91-ben még Európa-bajnoki címet nyert. 1992-ben Barcelonában olimpiai bajnok lett. 1996-ban egy budapesti Európa-bajnoki ezüstéremmel tért vissza, de Atalantában már nem tudott újabb érmet szerezni. 2004-ben egy XVII. kerületi marihuána-ültetvény miatt előzetes letartóztatásba helyezték. 2006-ban felmentették, 2008-ban 5 és fél évre ítélték. A bíróságról külföldre szökött, ahol egy évig bujdosott. 2009 karácsonyán Andorrában tartóztatták le, és a börtönbüntetését hét évre emelték. 2014 augusztusában szabadult. Mind ez idáig ő az egyetlen olyan olimpiai bajnok, aki születésétől kezdve kertvárosi (sashalmi) volt, a sikereit is kertvárosiként érte el, és ma is a kerületben lakik.
Olimpiai járadék
Az olimpiai bajnok és edzője olimpiai járadékra jogosult a Sportról szóló 2004-es törvény szerint. A bajnokok járadéka (egyéniben és csapatban is) a mindenkori magyar bruttó átlagkeresetnek megfelelő összeg. A második helyezett 60 százalékra, a harmadik 40 százalékra jogosult. A járadék iránti igényt a sportoló 35. évét betöltve terjesztheti a Magyar Olimpiai Bizottság elé, és arról a MOB közigazgatási eljárásban hoz döntést. A járadék, ha kiérdemelték, a sportoló élete végéig jár. Aki arra érdemtelenné válik, attól a MOB a járadékot megvonja. Ilyen érdemtelenségi ok a büntetett előélet, a bírósági próbára bocsátás. A járadékot már akkor meg kell szünetni, ha a sportoló ellen büntetőeljárás indul.
|