|
A legédesebb futóverseny: így szerettesd meg a futást a gyermekeddel – ezen gondolat jegyében tartották május 2-án az első MiniBogyó futóversenyt a XVI. kerületben, ahol a versenyzők átlagéletkora 5 év körül lehetett.
A mezőny
A versenyt a Runberries futócsapat szülői gárdája szervezte. Ebben a futóközösségben a kisgyerekesek, a futó nagymamák és nagypapák úgy gondolták, hogy itt az ideje, hogy a gyerekek is megtapasztalják a futás örömét. Szerették volna, ha gyermekeik a tesiórák nyomasztó körei helyett a futás igazi oldalával ismerkednek meg először. Nem titkolt céljuk volt az is, hogy a gyerekek megértsék, miért utaznak a felnőttek olyan sokat, hogy futhassanak. Az ötlet megszületett, és hamar a tettek mezejére léptek. Nem hirdették meg a rendezvényt, mert maguk sem tudták, hogy miként fog elsülni az első MiniBogyó futam. A verseny napjára muffinokkal, érmekkel és hatalmas izgalommal készültek – mesélte nekem Dienes Viki, a Runberries egyik vezetője.
Népes mezőnnyel, 33 indulóval rendeztük meg ezt a kis háziversenyt – meséli Viki. Az induló gyerekek mind a futóközösségünk tagjainak a gyermekei vagy az ő ismeretségi körükhöz tartozó gyerkőcök voltak. 3-11 éves gyerekekről van szó. A szervezésben a futóközösségünk minden tagja maximálisan kivette a részét. Sütöttünk, oklevelet, érmeket készítettünk – felpezsdült a csapat.
Eredetileg szombat délelőttre írták ki a rajtot, de szakadt az eső. Mit volt mit tenni, délutáni halasztást kértek a szervezők. Szerencsére szinte mindenki visszajött a megbeszélt időpontra, így megindulhattak a küzdelmek.
A 3-4 évesek 100 métert futottak. Az 5-6 évesek 200 métert, a 7-8-9 évesek 800 métert, a legnagyobbak, a 10-11 évesek 1600 métert. A korosztályos értékelés során mindenki a dobogóra állhatott. Nem is tudom, hogy vajon a kicsik vagy a nagyok örültek jobban?!
„A Runberries futóklub 3,5 éves történetének legszebb, legkedvesebb, legemlékezetesebb, legaranyosabb napja volt a mai nap. Hajrá MiniBogyók!” – írta Hajdú Péter a Runberries másik alapító vezetője.
A szülők hasonló lelkesedéssel nyilatkoztak: „Talán a jövő olimpikonjai futottak tegnap és a Runberries adta a kezdő lökést ehhez, ezért érdemes élni, ezért érdemes tenni!”
Egy futó anyuka pedig a következőkről számolt be a verseny után: „Gergő ma délután az autóban megkérdezte: Mikor megyünk legközelebb futóversenyre? Aztán azt mondta, hogy futóversenyre AKAROK menni, mert nekem az nagyon jó volt!”
Azt gondolom, valahogy így kell a futást megszerettetni a gyerekekkel. A gyereknek sikerélmény kell, mint nekünk felnőtteknek is. Már-már közhely, hogy igen: a szülői példamutatás mennyire fontos. Amikor ilyen édes, szívmelengető szervezéssel találkozik az ember, akkor azt gondolja magában, hogy ez igen! És tudod Viki, hogy szerintem mitől működött ez az egész, miért kaptam fel a fejem én is a képeitekre?
A futás csupa öröm. Viki és az egyik futó csemete.:)
Azért mert azon kívül, hogy valami kivételes dologgal szerettétek voln megajándékozni a gyerekeket, a futás szeretetével – más nem volt mögötte. Nem volt mögötte szponzor, pénzek, üzlet, várt haszon – csak a futás és a család. A XVI. kerületi futóbolond szülők összehoztak valami igazán kivételeset, amit eddig még sehol sem láttam (én legalábbis). Gratulálok! Már csak a fotók nézegetése is hihetetlen jó érzés!
Hajdú Péter XVI. kerületi futónagykövet |
