Kézműves atlétika családi vállalkozásban
Van már saját készítésű sörünk, és többek között kiváló minőségű chilipaprika-szószt is készítenek a kerületben, de arról keveset beszélnünk, hogy az immár nemzetközi hírű atlétikánk is egykor kézműves módszerekkel alakult. Pedig, ha máskor nem, akkor most illene erről beszélni. Az Ikarus Atlétikai Szakosztálya ugyanis pont negyven évvel ezelőtt kezdte meg a működését.
Az egykori gaztenger helyén most nyolcsávos rekortán pálya van, lelátóval, öltözőkkel, beltéri futópályával, több műfüves, villanyvilágítású focipályával, kiépített parkolóval – a tervezett többfunkciós sportcsarnok építése még várat magára
– 1976. szeptember 21. volt az első edzés időpontja – mesélte a szakosztály alapítója, a kerület díszpolgára, Tomhauser István. – Emlékszem, hogy magam készítettem a plakátokat, amit minden iskolában kiragasztottam, hogy minél több gyerekhez eljuthasson a kerületi szakosztály megalakulásának a híre. Hogy miként jutott eszébe Tomhauser Istvánnak, hogy szakosztályt alapítson? A néhai Ikarus gyár dokumentációs osztályán dolgozó egykori atléta közismerten nagy fotós volt. Sokáig vezette többek között az Ikarus fotószakkörét is. A legjobban mindig a sport érdekelte, ezért szabadideje nagy részét a szintén néhai Népstadionban töltötte, ahol mindig akadt fotózni való esemény. Ott volt többek között a montreali olimpiát követően rendezett atlétikai versenyen is, ahol néhány akkori atlétaedző és sportvezető éppen azt boncolgatta, mennyire hiánycikk az utánpótlás nevelése a sportágban. Tomhasuer István készített néhány fotót a vitatkozó felekről, majd maga is bekapcsolódott a beszélgetésbe. És addig-addig hangoztatta a véleményét, mígnem az idősebb vitapartnerek a szaván fogták. – Azt mondták, miért nem próbálok meg magam létrehozni egy új szakosztályt. Úgyis az Ikarusban dolgozom, lenne hátterem is hozzá, ők mindenben támogatnának, csak vágjak bele. Hát igen, a nagy dolgok néha ilyen egyszerű módon születnek! Tomhauser István hamarosan a gyár vezérigazgatójánál találta magát, majd a már említett plakátokat is elkészítette. – 1976. szeptember 21-én 48 gyerek jelentkezett az első edzésre. A Bátony utcai pálya azonban katasztrofális állapotban volt. Ahhoz, hogy egyáltalán mozogni tudjunk rajta, az egész család segítségét igénybe kellett vennem. A feleségem és nagyfiam is ott gazoltak a távolugró árokban, illetve kapálták a salakos futópályát, amit szintén ellepett már a gyom. A kertészkedés még jó ideig megelőzte az edzéseket, egész addig, amíg a gaz is komolyan vette, hogy a Tomhauserék a salakpályán is edzeni akarnak. A 48-as létszám hamarosan a duplájára duzzadt, egy év múlva pedig már jöttek az első korosztályos eredmények is. – A rendszerváltás előtt sem volt Kánaán az életünk, mert bár a gyár támogatott bennünket, azért minden pólóért és melegítőért meg kellett küzdenünk. A privatizáció azonban majdnem mindennek véget vetett. A 90-es években már akkora volt a baj, hogy volt idő, amikor a labdarúgók feladva mindent összepakoltak, és kiköltöztek a Bátony utcából. Ugyanez a sors várt volna az atlétákra is, ám szerencsére sem ők, sem a labdarúgók nem maradtak hontalanul.
– Nem volt könnyű időszak, amely aztán azzal folytatódott, hogy a gyerekek, a szülők és az edzők együtt tüntettek a Polgármesteri Hivatal előtt azért, hogy az önkormányzat tegyen lépéseket az Ikarus megmentése érdekében. Ennek eredménye lett a sporttelep kétharmadának a megvásárlása, ám, a kiszolgáló helyiségek nem tartoztak bele az alkuba. Az öltözőket, a tornatermet és a vizes blokkokat egy jó darabig az önkormányzat bérelte a számunkra, ám a tulajdonos addig srófolta az árakat, míg végül Kovács Péter polgármester úgy döntött, inkább öltözőkonténereket tetet a pályák mellé.
Az Ikarus sportegyesületet létrehozó Tomhauser István a XVI. kerület Díszpolgára lett, a vezetőedzői feladatokat pedig átadta a fiának, ifj. Tomhauser Istvánnak
Sem Tomhauser István, sem az atlétikai (és labdarúgó) szakosztály többi tagja nem gondolta, hogy 2016-ban, az atlétikai szakosztály negyvenéves múltjáról egy hazai szinten is elsőrangú atlétikai centrumban beszélgethetünk majd. Tomhauser István – aki a vezetőedzői feladatokat éppen három éve adta át a fiának – ma már elégedetten tekinthet körbe, hisz négy évtized alatt messzire sikerült eljutnia. A pályán ma már komoly sportélet zajlik. A 350 atlétával 14 –köztük több saját nevelésű – edző foglalkozik. Az Ikarus fiatal atlétái mindig nagy létszámmal és kiemelkedően sikeresen szerepelnek a korosztályos magyar bajnokságokon és a válogatott viadalokon. A korosztályos világversenyekre is rendszeresen jelentős létszámnak sikerül kvalifikálni magát, akik a nemzetközi mezőnyben is értékes helyezéseket érnek el. Mit lehet mindehhez hozzátenni az első edzés negyvenedik évfordulóján? Hajrá, Ikarus, csak így tovább! Riersch Tamás
Képek a múltból: a régi lelátó bontása és a mobil öltözők telepítése a függetlenség jegyében |