|
„A fény mindig utat mutat,
Annak, ki a mélyben kutat.”
Idén február 19-től március 20-ig tartózkodik a Nap a Halak jegyében. Ebben a periódusban mondhatunk le végérvényesen a télről, és kezd kiegyenlítődni a nappal és az éjszaka.
A tél a lezárás, befele fordulás, az erőgyűjtés időszaka. Ezen belül a Halak periódusban az álmodozó természet felkészül az ébredésre. A hóvirág, a tavasz hírnöke jelzi, hogy nemsokára minden újrakezdődik a föld alatt és a föld felett, kezdenek összesűrűsödni az energiák, mintegy előkészítendő az újjászületést. Mi, emberek ugyanúgy járjuk a Sors ciklikus spiráltáncát. Éveken, évtizedeken, majd életeken át utazunk és tanuljuk tudatosan, vagy tudattalanul azt, amit valamelyik dimenzióban, égi szférában feladatként kaptunk.
A Halak ember a szellemi fejlődés 12. stációját képviseli. Számára az rendeletetett, hogy átélje az egységet. Az egyén, az ego megtapasztalja, hogy önmagában képtelen és értelmetlen a létezés. Egymásra utaltságunk hárítása az élet tagadása. A Halak jegyét a Jupiter bolygó uralja. Ez erős jelzés arra, hogy az elfogadás lehetősége a Nyilashoz képest kibővült. A lemondással eggyé válni, a veszteséget, mely csak a külvilág szemében az, önzetlen adásként megélni a nagy lehetőség számára.
Áldozatot hozni jó érzés. Áldozattá válni kellemetlen. Oda tudom-e adni, amit tőlem kérnek, vagy elragadja-e a Sors azt, amihez foggal, körömmel ragaszkodunk? Ez a „nincs” megélésének bipoláris lehetősége. A Halak a világ nagy álommágusa. Illúziógyáros a legmagasabb szinten. A kérdés, ami felvetődik, hogy jó-e álmodozni? Vagy pedig kapaszkodnunk kellene minden áron a racionalitás rideg láncába? A stabil életöröm lehetőségének illúziója előreviszi vagy gátolja a földlakót? Az álom és ébrenlét – mely ritmusos váltakozása az emberi élet velejárója – kettős életre determinál. Az álomtudatban szervezetünk regenerálódik, töltekezik azzal az univerzális energiával, mely befogadása nélkül képtelenek lennénk élni.
Szellemi kutatók számára tapasztalható, hogy az emberi szervezet energiakapui, keleti terminológiát használva a csakrák, a halál előtti napokon beszűkülnek és bezárulnak. Az ébredést a legtöbb ember úgy éli meg, mint visszatérést egy másik világból. A mesebeli „álomország” létezik. Ez az asztrális sík, ahol a lélek másfajta tapasztalatokat szerez, mint a fizikai síkon. Amikor megkezdődik a nap, egy újabb esélyt kapunk arra, hogy tevékenységünkkel valamit hozzá tehessünk ahhoz a közösséghez, ahová tartozunk.
A Halakhoz sorolják a Neptunusz bolygót. Szabad szemmel láthatatlan óriás. Sorsunkban szimbolikusan azt a területet jelzi, ahol önzetlenül adhatunk, vagy önzőségünk miatt elvesztődik számunkra valami. Az energiamegmaradás törvényét megtanultuk és el is hittük. Eszerint az energia nem vész el, csak átalakul. Persze pillanatnyilag a vesztest ez nem vigasztalja.
Az ember egóról való lemondásának negatív lehetősége a betegség. Tudnunk kell, hogy ez is a lélek tanulási folyamatának része. Ha megértenénk, hogy lehetőségről van szó és nem szerencsétlenségről, akkor minden könnyebb lenne. A gyógyulás végső soron akkor lesz teljes, ha nem rekedünk meg a tünetek megszüntetésének a szintjén. Ha itt megállunk, akkor csak elhalasztjuk az igazi megoldást.
Az asztrológia analógiás nyelvének elsajátítása bármely probléma gyökerét megvilágítja. Ha megértjük, hogy mi is tulajdonképpen az, amire még figyelmet kellene fordítani, mi az, aminek a megoldása nélkül képtelenek vagyunk az előre lépésre, akkor már meg is tettük az első lépést a sorskorrekciónk irányába. Egy kínai közmondás szerint minden nagy út az első lépéssel kezdődik. És ezzel azt hiszem, hogy mindannyian egyet érthetünk. De nyilvánvaló, hogy tovább kell haladnunk a végső, a teljes megoldás irányába, ami nem egyenes vonalú egyenletes mozgás. Már csak azért sem, mert van két „ellenségünk”, a vágyaink és a félelmeink. A „szövetségeseink”, akikre számíthatunk a hitünk és az elszántságunk. Minden azon múlik, hogy kire támaszkodunk. Mert az élet nagy döntései rajtuk múlnak.
Véleményeiket, gondolataikat, kérdéseiket elküldhetik az asztros@yahoo.com címre.
Vigyázzanak magukra és egymásra! Tóth Sándor |
