Szájer József előadást tart az Erzsébetligeti Színházban, a kép jobb szélén Tóth Edina Európa Parlamenti képviselőjelölt, a lista 13. helyezettje
Tóth Edina EP képviselőjelölt és Szájer József képviselő volt a vendég május 7-én az Erzsébetligeti Színházban, az eseményen részt vett Szatmáry Kristóf parlamenti képviselőjelölt és Kovács Péter polgármester. A rendezvény nyilván kapcsolódik a közelgő választás miatti kampányhoz, ezért a mozgalmi elemeket elkerülve inkább azokat a tapasztalatokat emelnénk ki, amit ők ketten Brüsszelből elhoztak mihozzánk.
Tóth Edina tősgyökeres sashalmi lakos, egy évtizede dolgozik Brüsszelben (jelenleg ő a Fidesz-KDNP EP listájának 13. helyezettje – ha szerencséje lesz, a munkát képviselőként folytathatja). Mint elmondta, a mindennapi életben is érezhető a bevándorlás hatása, egyre nagyobb figyelemmel kell megválasztania, hogy hová mehet a városban, nehogy fiatal nőként valami no-go zónába tévedjen, ahol aztán bármilyen atrocitás érheti. (E sorok írója jegyzi meg, hogy Carl Gustav Jung, a nagynevű pszichiáter egy alkalommal Marokkóba utazott, s könyvében leírja, hogy az utcán kevés elfátyolozott nőt, sok férfit, és olyan nőket látott, akik nem viseltek fátylat – ezek voltak az ottani örömlányok. Ebbe belegondolva nem is lehet csodálkozni, hogy ebből a kultúrából érkezve minden fátyol nélküli nőt az utcán „k”-nak tekintenek, és úgy is viselkednek velük...) Tóth Edina hívta fel a figyelmet arra, hogy a bevándorlás körüli vita lényegében ideológiai kérdés. Timmermans azt mondta: A társadalmak a világon mindenhol sokszínűvé fognak válni, ez a világ jövője. A közép-európai országoknak majd hozzá kell ehhez szokni. Dimitrisz Avramopulosz pedig úgy vélte, hogy „Nem vagyunk és soha nem is leszünk képesek arra, hogy megállítsuk a migrációt.” Az ilyen gondolkodás hátterében az áll, hogy az Európa számos országában tapasztalható népességfogyást csak a migrációval lehet megállítani – ezért is nagyon veszélyes és kellemetlen, ha mindezt Magyarországon másként gondolják...
Szájer Józsefet szintén kerületi lakótársként üdvözölhetjük, bár ideje legjavát Brüsszelben tölti, itt is itthon van. Felidézte beszéde elején, hogy a rendszerváltozás táján valamennyien egy nyugati típusú demokráciára vágytunk, de ez a berendezkedés mostanra oda jutott, hogy bizonyos témákról nem lehet, nem szabad nyilvánosan beszélni. Ilyen például a bevándorlás. Európában ez nem most kezdődött, és bárki megnézheti, mi lett belőle.
A nyugati államok vezetői meg sem próbálkoznak azzal, hogy megállítsák a népességfogyást, és erős kritikával illetik azt is, ha ezt Magyarországon megpróbálják. A legkülönfélébb kritikát kaptuk, hogy miként bánunk a nőkkel, nem lehet őket szülésre kényszeríteni – idézte Szájer az ellenvetéseket, pedig csak arról van szó, hogy a világon egyedülálló módon megpróbál a kormány részt vállalni a gyermeknevelés terheiből, erről szól a Családvédelmi Akcióterv. A nyugati társadalmak vezetői szerint ez felesleges próbálkozás, nincs semmi gond a népességgel, ha jönnek a bevándorlók. És elvárják, hogy Magyarország, és a többi közép-európai állam járja ugyanazt az utat, amit ők járnak. Pedig a csatlakozási szerződésben egyetlen szó sem esik arról, hogy az Európai Unió bármely tagállamnak megszabhatná, hogy milyen népességet fogadjon be az országába. Szájer József szerint ez a harc folyamatos, olyan, mintha egy hétfejű sárkánnyal vívnának, aminek újra és újra kinő a már levágott feje. A kötelező bevándorlási kvóta az EU-adminisztráció legkülönfélébb szintjein éled újra és újra, ha egy vonalon győzelmet érnek el, és visszaverik a kötelező bevándorlási kvóták ötletét, nyomban felbukkan valahol másutt. Úgy jön, mint a talajvíz – fogalmazott az előadó. Persze a dolog rögtön érthetővé válik, ha belegondolunk, hogy a nagyszámú bevándorlót befogadó országok a népességből már kiválogatták munkára, tanulásra fogható használható embereket, s a többiektől nagyon szívesen megszabadulnának. Az ilyen szándékokat a humánum álarca mögé rejtik, és csak csodálkoznak azon, hogy Magyarország miért nem vállal szolidaritást...
Szájer József az előadása végén most megjelent könyvét ajánlotta a megjelentek figyelmébe, a címe: Ne bántsd a magyart!
A bevándorlás olyan problémákat hoz be Európába, ami az itteni társadalmakban már régen ismeretlen. A női egyenjogúság, a többnejűség, a válás után a nők üldözése, megölése, a gyermekkorúak házasságra kényszerítése más társadalmak problémája, s ezzel nekik kellene megküzdeni – mi nem mondjuk meg nekik, hogy mit csináljanak, de senki ne akarja ránk kényszeríteni, hogy ismét ilyen problémákkal kelljen szembesülnünk a határainkon belül. Magyarország a tehetségtelen semmittevő politikusok szemében is veszélyt jelent. Ők azt mondják, hogy a negatív folyamatok ellen nem lehet tenni semmit. Magyarország viszont példát mutat, megállítja Európa schengeni határán a bevándorlást, megkérdezi a lakosságot, hogy mi a véleménye a bevándorlók befogadásáról, és a többségi véleményt be is tartja. Ezért van az, hogy az országot a gazdasági súlyánál és méreténél sokkal jobban figyelik, sok ember számára reménység, ami itt történik. Szájer József befejezésül a most megjelent könyvét ajánlotta a hallgatóság figyelmébe, amiben sok élményét megosztja az olvasóval, és a címe igen kifejező: Ne bántsd a magyart. (F)
|