Sikeres főpróba Düsseldorfban
Júliusi számunk megjelenésének pillanatában még nem tudhatjuk, hogy miként fog szerepelni a magyar férfi kardvívó-válogatott a hazai rendezésű olimpiai kvalifikációs világbajnokságon. De azt tudjuk, hogy a főpróba jól, egy hajszál híján a legjobban sikerült.
Vívásban ugyanis nyaranta két nagy versenyt – egy Európa- és egy világbajnokságot – rendeznek. Idén mindkét versenynek nagyobb jelentősége van az egyszeri világversenyen szerzett dicsőségnél. Az EB és a vébé ugyanis egyaránt beletartozik az olimpiai kvalifikációs versenysorozatba. A magyar férfi kardcsapat a kertvárosi Decsi András irányításával „reneszánszát” éli, és már-már régi nagycsapataink szintjén szerepelt a legutóbbi világversenyeken. A csapat kiemelkedő egyénisége a szövetségi edző saját tanítványa, a kétszeres olimpiai bajnok Szilágyi Áron, aki rendszeresen az erzsébetligeti vívóteremben készül a versenyekre. A magyar csapat másik tagja pedig a szövetségi edző testvéröccse, Decsi Tamás, akinek az edzéseit a legidősebb Decsi, az édesapa Decsi István irányítja. Így az is kijelenthető, hogy a magyar férfi kardvívás jelenlegi szárnyalásáért leginkább a kertvárosi Decsi família „okolható”. A csapat jó formáját a június végi düsseldorfi vívó Európa-bajnokságon is bizonyította. Ahol a korábbi jó eredményeknek köszönhetően kiemeltként viszonylag könnyű ágra került, és előbb a briteket győzték le a fiúk, majd az oroszokat kiejtő románokat is magabiztosan verték. És máris a döntőben voltak, ahol a házigazda németekkel néztek farkasszemet. A finálé óriási érdeklődés mellett zajlott, a döntőt a ZDF televízió élőben közvetítette, a helyszínen pedig több mint kétezren szurkoltak a németeknek. Eleinte úgy tűnt, hogy hiába, hisz a Decsi-csapat 10-2-re, majd 15-6-ra is vezetett, ám a folyamatos hangorkán feltámasztotta hamvaiból a németeket, akik egy bizonyos Szabó Mátyás vezetésével fokozatosan dolgozták le hátrányukat, majd a vezetést is átvették, olyannyira, hogy Áronnak már 34-40-es állásnál kellett utolsóként pástra lépnie. Decsi András tanítványa azonban komolyan vette, hogy megfordítja a találkozót, és 43-nál utol is érte ellenfelét. Ekkor a német Wágner adott egy tust, majd a zsűri egy együttes-gyanús találatot is a németeknek ítélt, így 45-43-ra a hazai csapat nyerte a mérkőzést, ezzel pedig az Európa-bajnoki címet is elhódította. Az ezüstéremnek persze mi is nagyon örülhetünk, ám az élet akkor lenne igazságos, ha a júliusi hazai vébén ugyanez a két csapat vívhatná a döntőt (ebbe persze az oroszok, a dél-koreaiak, az olaszok és az amerikaiak is beleszólnak majd), mert akkor telt ház előtt visszavághatnánk a németeknek a düsseldorfi vereségért. Riersch Tamás |