Minden idők legjobb magyar összetett eredményével, a 14. helyen zárta a 104. Giro d’Italia országúti kerékpárversenyt a csömöri Valter Attila. Hab a tortán, hogy három napon keresztül viselhette a versenyben vezetőnek járó kultikus, rózsaszín trikót! Büszkeségünket és a verseny másik magyar indulóját, a korábban szintén Csömörön bringázó Dina Mártont hazaérkezésük után emlékezetes körülmények között köszöntötték a fővárosi Hősök terén, ahová Attila Csömörről tekert be a rajongóival!
Csömörön óriásplakáton is köszöntötték Valter Attilát
– Szívből gratulálunk! Egészen páratlan, amit véghez vittél az idei Giro d’Italián! – Én is úgy érzem, hogy extra dolgok történtek Olaszországban, nekem is fel kell még dolgoznom, hogy mit is értem el – mondta fülig érő szájjal a csömöri sztárbringás, Valter Attila. – Teljesen más volt így indulni egy Grand Touron, hogy volt egy másik magyar is a mezőnyben, ráadásul az egyik legjobb barátom, a korábban csömöri színekben bringázó Dina Márton. Hittem benne, hogy sikerülhet egy nagy dobás, benne volt a levegőben, de a kerékpársportban bármi megtörténhet, nem lehet biztosra menni. Azon a reggelen ott motoszkált a fejemben, hogy meglehet a trikó, előrébb jártam, mint Bernal vagy Evenepoel, a verseny esélyesei. A nap utolsó 15 kilométerén pedig már éreztem, hogy meglesz, biztos voltam benne, hogy itt nem fognak megelőzni. Érdekes volt, hogy a célban egyedül örültem, senki nem nézett rám, senki nem tudta, hogy átveszem a rózsaszín trikót, amíg ki nem írták a hivatalos eredményt, de én tudtam. Nem nagyon akarta elhinni még a saját csapatom segítője sem, mondtam neki, hogy hihetetlen, megvan a trikó! Erre csak annyit felelt, hát, várjunk még azzal! Ráhagytam, de magamban örültem, mert biztosak voltak a számításaim. A csapatot sokkolta, de természetesen nagyon boldogok voltak, új lendületet kaptunk a társaimmal. Soha nem fogom elfelejteni ezeket a napokat, heteket! Nem akarom, hogy véget érjen ez az álom, olyan, mintha ébren is álmodnék.
– Hogy tetszett ez az óriási felhajtás? – Az igazat megvallva, néha úgy éreztem, hogy fárasztóbb a befutó utáni 2-3 óra, mint maga a verseny. Rengeteg doppingteszt, interjú, meg kell válaszolni ugyanazokat a kérdéseket a különböző csatornáknak. Ezzel nagyon sok idő elmegy. Teljesen más érzés, mint amikor a befutó után magadra tudsz koncentrálni. Ennek ellenére minden bringásnak azt kívánom, legalább egyszer élje át ezeket a felemelő pillanatokat, mert ez adja meg a sava-borsát az egésznek.
– Ültél már azóta bringára? – Természetesen, már hiányzott a tekerés, főleg, hogy az új céljaimra is fókuszálnom kell. Nem ért még véget a szezon, már a további feladatokra koncentrálok, mert közeleg a tokiói olimpia és az is komoly motivációval tölt el, hogy jövőre Budapestről indulhat a Giro d’Italia. Nagyon remélem, hogy a Hősök teréről indulva tovább álmodhatunk! Szabó Péter Ádám |