|
„A fény mindig utat mutat,
Annak, ki a mélyben kutat.”
Idén november 22-től december 21-ig tartózkodik a Nap a Nyilas jegyében. Kentaur vágtat a zord világban, patái alatt szétröppen a halott avar. Nyila az ég felé száll, megcélozza a napkorongot. Már megint nagy szükségünk van a szellemvilág segítségére, mert az emberiség tévelyeg és ritmikusan elbizonytalanodik.
Konfliktusok, betegség, járvány. Annyira az irracionalitás sűrű ködében tapogatózunk, hogy a józan ész hangja szinte elvész. A Nyilas a Zodiákus optimizmusának főpapja. Nem érti a csüggedőket, a reményvesztetteket, a kishitűeket. A tanakodókat, a kételkedőket, a lemondókat. Az okoskodókat, az elméletgyártókat és a rettegőket. A bizonytalanokat, a kivárókat és a pesszimistákat.
Ami egyesek számára remény, az számára bizonyosság: mi elengedhetjük Isten kezét, de ő sose engedi el mienket. Ha mi nem is látjuk az utat, az nem azt jelenti, hogy nem létezik. A folyamatos jelen idő másodperceit hagyjuk magunk mögött. A múlt tapasztalataival felvértezve és beforrott sebeiből okulva hozzuk meg jelenünk döntéseit. Ezek alakítják közeli és távoli jövőnk potenciálisan bekövetkező történéseit. Ezért érdemes helyesen gondolkodni, helyesen dönteni és helyesen cselekedni.
Akkor is úgy legyen, ha ez ellen az egónk, a percemberségünk vágyóriása minden erejével tiltakozik. Voltak olyanok a történelmünk során, akik egyéni boldogságuk örömpillanatát képesek voltak feláldozni a közjó érdekében. Ők azok, akiknek neve beíródott az emberiség aranytörténetébe. Személyes példájuk szüntelenül kering az örökkévalóságban.
A Nyilas felhőtlen örömmel játszik az élet színpadán. Csak az nyerhet, aki játszik. Aki pedig mindenáron nyerni akar, az veszíteni fog. A jókedv, a nevetés, a humor olyan pozitív energiák, melyek nélkül az élet vergődés. Az optimizmus és a hit átlendít azokon az élethelyzeteken is, amikor nehézségek, megpróbáltatások rúgják be biztonságosnak hitt ajtónkat.
A jegy uralkodó planétája Jupiter, a görög mitológia Zeusza, ki végtelen bölcsességével uralkodik istenek és emberek fölött. Jupiter él, mert valamiféle hitrendszert mindenki birtokol. Hiszünk valamiben.
Olyat képtelenek vagyunk megtenni, ami a hitünk ellen való. Ha mégis megtesszük, az egyfajta meghasonulás. Saját hitünk egy olyan építmény, amit ha elárulunk, akkor recsegve-ropogva összedől. Olyan ez, mint Iskarióti Júdás árulása. Júdás tulajdonképpen nem értette meg Jézus tanítását. Árulása után öngyilkos lett, mert ráébredt tévedésére. Ez a történet fontos tanítást hordoz. Mindenki életében, Sorsában eljöhet az a pillanat, amikor rossz döntést hoz. A kérdés az, hogy összeomlik-e utána vagy pedig belátja tévedését és újjáépíti életét.
A Nyilasság és politika között van analógia. A politikus képes alkalmazkodni, változtatni a nézetein, mert érdekei szerint cselekszik. Akkor van esélye a sikerre, ha figyelembe veszi a társadalom többségének boldogulását. Tulajdonképpen felelősséget kellene vállalnia a döntéseiért.
A törvények betartása és betartatása minden emberi közösség létbázisa. Ha nyitott szemmel járunk a világban, észrevehetjük, hogy a törvényeket állandóan módosítják, fellazítják, hozzáigazítják bizonyos igényekhez. Ha a mai törvényeket összehasonlítjuk, a néhány száz évvel ezelőttiekkel, akkor úgy tűnik, hogy valami nagyon félrecsúszott.
Ez a kontraszt még inkább szembetűnő, ha összehasonlítjuk a nyugati világ törvényeit a saria törvényeivel. Az arab félsziget egyes államaiból nézve Nyugat-Európa és az USA a bűnt legalizálta. Fordított perspektívából viszont odaát az emberi szabadságjogokat lábbal tiporják. A demokrácia export felszínén, hogy „eladható legyen” az USA azt hangoztatta, hogy az ottani emberek érdekében és védelmében cselekedett.
A mélyben viszont egyértelműen a gazdasági megfontolás munkált. Mondjuk a fekete arany feletti egyeduralom vágya. Csodák csodája, a pénz, paripa, fegyver ellenére egyetlen arab vagy afrikai országban sem honosodott meg a nyugati típusú demokrácia. Köszönik szépen, ők ebből nem kérnek.
Ami most zajlik, az egy sokkal alattomosabb támadás az emberiség ellen. Ha nem sikerül visszafordulni a normalitás világába, akkor már csak a Jóisten kegyelmében és irgalmában bízhatunk. Jó lenne, ha megtalálnánk azt a bizonyos mustármagot, mert enélkül esélyünk sincs a hegyek elmozdítására.
Véleményeiket, gondolataikat, kérdéseiket elküldhetik az asztros@yahoo.com címre.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Tóth Sándor |
