|
Öt-hat éve az itt látható utca egy poros kis földút volt, amelyen a traktorok jártak be, hogy fűkaszával jobb- és baloldalon lekaszálják a növő gazt a földekről. Egykor több kertész is dolgozott az úttól jobbra eső, az önkormányzattól bérelt földeken, s a föld igen gazdagon termett. Alapvetően kellemes volt itt elidőzni, hiszen a délnyugati lejtő a Szilas-patak irányába néz, nyáron szelíden süt a nap, és nagy békesség fogadta a kertészkedőket, mikor felhagytak a munkával.
Aztán egymás után épülni kezdtek itt a házak, s a kertészek is belátták, hogy a nomádok korszaka véget ért. Előbb a csatorna épült meg, majd meglett a többi közmű is, díszes közvilágítással, és egyre több ház építése kezdődött meg, vagy kezdődik a jövőben – ez ugyanis már hosszú ideje építési terület, csak a közművek miatt nem lehetett itt építkezni. Ami telket úgy tíz éve megvettek négymillióért, az most legalább a tízszeresét éri.
A hely azért különleges, mert a Csobogó utca pont a budapesti belterület határán fut végig, az utca másik oldala már külterület, ráadásul természetvédelmi övezet. Ha az utcán továbbmegyünk, megint egy romantikus vidéken vezet át az út: balra tartva kecskék legelésznek, egyenesen egy dzsungel van, a közeli Zúgó patakon egy hidacska vezet a túlpartra, ahol egy tó és egy park is található. |
