Kamerafelvétel a behatolásról – oly nyugodtan járt, mintha otthon lenne
Kalandos módon sikerült egy kellemetlen betörőt elkapni november végén, a kerületi rendőrök hatásos közreműködésével. Miután az akcióban személyesen részt vettem, magam mesélem el a történetet.
Mivel nálunk eléggé sok gyerek és unoka van, családi összefogással vettünk még a Covid alatt egy nagyon lepusztult, felújításra szoruló nagyobbacska ingatlant a Veres Péter úton, a Mátyásföld-Alsó HÉV állomás közelében. A jó nagy porta egyetlen lakása van jelenleg használható állapotban, abban lakik Kata lányom Norbival, a párjával. November 17-én azt vették észre, hogy egy sapkás fej elhalad a konyhaablak előtt. Mire az udvarra kiértek, az illető már eltűnt – mint utóbb kiderült, meghúzta magát vagy a padláson, vagy a pincében. A zártsoros épületnek az utcáról egyetlen bejárata van, a kertbe pedig csak a szomszédos ingatlanokon át lehet bejutni. A portáról eltűntek különféle értékek, a legnagyobb kárt egy 15 ezer forintos szegélyvágó jelentette. Kata lányomék felhívták a rendőrséget, és bejelentést tettek az esetről. Másnap megvásároltak egy biztonsági kamerát, amit bekötöttünk a kapualjba: ez mobiltelefonról nézhető, és ha mozgást tapasztal az eszköz, akkor követi a személyt, s egyúttal fel is veszi az eseményeket. A következő behatolás november 26-án történt, a kamera pontosan fel is vette, amint a behatoló benyomja a kiskaput a nagykapun, besétál, majd motoszkálni kezd a legközelebbi ajtónál. A mobilok bejeleztek, Kata lányom a munkahelyéről figyelte az eseményeket, Norbi viszont otthon volt: megfogott egy vaskos botot, s azzal a kezében indult megkeresni a behatolót. Az behúzódott egy ajtómélyedésbe, majd mikor látta, hogy lebukott, kezében a zacskónyi betétdíjas palackkal elindult a kapu felé, és elsétált Cinkota irányába. Telefonon riasztottak engem is: épp Mátyásföldön volt dolgom, s pár perc alatt hozzájuk értem. Norbi elmondta, mi történt, és autóval indultam a jellegzetes alak keresésére. Körbeautóztam minden közeli utcát, de nem találtam a behatolót. Végül behajtottam az ÖMV kúthoz, hátha ott bújt el. Itt szerencsémre összetalálkoztam rendőr ismerősömmel, Andrással – társával épp ott kávéztak. Elmondtam neki, mi történt, s mivel én is megkaptam már a kamerafelvételeket, mobilon meg is tudtam azt mutatni. Megnézték, kifotózták az alakot, megadtam nekik Norbi, Kata telefonszámát, és az illető keresésére indultak. Mint kiderült, rövidesen meg is találták, beazonosították és lekapcsolták. Kiderült, hogy ezt az embert (aki egyébként hajléktalan, és valami feltört lakókocsiban él a környéken), szóval már más ügyek miatt is keresték. A Veres Péter úton, kissé feljebb Kata lányoméktól, egy lakos a lakását újította fel, s pár gépet nem zárt el. Egyik éjjel azok közül vitt el egyet valaki, feltehetőleg a mi emberünk. A tulaj bosszút forralt: több értékes gépet is elérhető helyen hagyott a portáján, s minden éjjel lesben állt, hogy elkapja az elkövetőt. A lesállás közben viszont véletlenül elaludt, s mire felébredt hajnalban, a csali gépek is eltűntek. Vélhetően ez a stikli is a mi emberünk bűnlajstromát gazdagítja majd. A rendőrségi őrizetbe vétel három napig tarthat, azalatt kell a rendőrségnek annyi bizonyítékot összegyűjteni, hogy a bíróság indokoltnak lássa az előzetes letartóztatást – például a bűnismétlés veszélye miatt, ami egy ilyen profinál felettébb valószínű. Keményen dolgoztak a rendőrök, a helyszínelők még a csikkeket is összeszedték, hátha jó DNS-vizsgálatra – reméljük, sikerrel járnak. (Emberünk állítólag a hideg beálltával kezd el bűnözni, elsősorban azért, hogy a téli hónapokat államköltségen, jó meleg helyen tölthesse...) Külön említést érdemel a Tapo biztonsági kamera, ami igencsak megszolgálta a 26 ezer forintos árát. A felvétel önmagában bizonyítja a bűncselekmény elkövetését. Ferenci Zoltán |