Emléktábla a legismertebb magyarnak  « XVI.-XIV. kerületi hírek  2007. május 30.

Nem kell szépíteni, Puskás Ferenc a világon a legismertebb magyar ember volt. Bár sosem kapott Nobel-díjat, nem volt király, neves politikus vagy világhírű filmszínész sem, mindössze „csak egy” kispesti srác volt, aki olyanokat tudott a varrott bőrlabdával, amit a világon senki. Persze, minden nemzedéknek van egy kiemelkedő labdarúgója, ám én úgy gondolom, hogy ő még a DiStéfano, Pelé, Eusebio, Johann Cruyff, Beckenbauer, Maradona, Romario és a többiek sorából is kiemelkedik. Részben azért, mert a fenti nevekkel ellentétben ő a világ legjobb csapatának, a négy évig veretlen Aranycsapatnak volt a kapitánya. Másrészt azért is, mert ő olyan fenomén volt, aki az 1956-os események miatti külföldre távozását követően, elhízva, hazátlanul is képes volt újra kezdeni (a Real Madridban), és képes volt rövid időn belül ismét a legjobbá válni. Azért is fantasztikus az ő egyénisége, mert nemcsak egy hihetetlen képességű játékos volt, nemcsak egy nagyszerű csapat még nagyszerűbb csapatkapitánya, hanem ő Magyarország egyszemélyes nagykövetsége volt a világban. Egy olyan „intézmény”, mely képes volt bárkinek bármiben és bármikor segíteni. Legutoljára pedig azért is emelkedik ki a sorból, mert magyar volt, és sajnos azóta sem akadt utódja… Puskás Ferencről sok minden elmondható. Volt ő többszörös bajnok labdarúgó (5-ször a Bp. Honvéddel, illetve elődjével, a Kispesti AC-vel, 6-szor a Real Madriddal) négyszer volt magyar gólkirály (349 magyar bajnoki mérkőzésen 358 gólt rúgott), és ötször pedig spanyol színekben érdemelte ki ezt a címet (179 meccsen 154 találatot jegyzett). Ezen kívül 3-szor nyert BEK-et, kétszer úgy, hogy a torna gólkirálya is ő volt. Nyert olimpiát (1952-ben, Helsinkiben), majdnem világbajnokságot is (1954-ben Bernben), Európa-kupa győztes (1953-ban), 84-szeres magyar válogatott volt, 4-szer pedig spanyol színekben is pályára lépett. Tagja volt a világ- és Európa-válogatottnak is. Edzőként a Panathinaikoszt kétszer bajnoki címhez juttatta, egyszer pedig a BEK döntőjéig vezette (1971-ben), mellesleg az AEK Athénnel is nyert egy bajnoki aranyérmet, ausztrál bajnok és kupagyőztes volt a South Melbourne Hellas csapatával, és 1993-ban néhány hónap erejéig a magyar válogatottat is dirigálta. Eredményei alapján a XX. század legjobb férfi sportolójának választották, a Nemzet Sportolója volt, tagja volt a FIFA Hírességek Csarnokának, szülőhelyén, Kispesten pedig Díszpolgárrá választották. Egy valamit azonban sokszor elfelejtenek Öcsivel, Higannyal, Svábbal, a Száguldó Őrnaggyal és Panchoval kapcsolatban. Ő ugyanis akkor, amikor a magyar sikerei csúcsán volt, úgy döntött, hogy Zuglóban telepszik le. Az 1954-es elveszített döntő után – ha a bíró megadta volna Öcsi szabályos gólját 2-3-nál! – feleségével, Bözsivel a Columbus utcában vásárolt egy szép, kertes házat magának. Akkoriban természetesen nem így nézett ki a főváros XIV. kerülete, sokkal inkább „zöld Zugló volt” – mint ahogyan ma nevezik a kerületet. A környék több szempontból is ideális helyszín volt a világ legjobb labdarúgójának. Egyrészt a sok utazás, a kemény edzések, és az állandó győzelmi kényszert követően kiváló kikapcsolódást biztosított a számára, másrészt pedig a lakhelyéhez közel volt a Népstadion, a honi labdarúgás szentélye, ahonnan egy-egy győztes meccset követően az ünnepi mámor hatása alatt is hamar haza lehetett jutni. A Puskás házaspár hosszútávra tervezett. Ők nem csak Zug­lóban laktak, hanem Zuglóban is akartak lakni. A környék srácainak nagy örömére, akik állandóan lesték, hogy itthon van-e Öcsi bácsi. Puskás Ferenc állítólag a hadseregtől kapott szolgálati lakást cserélte el a zuglói házra, a különbözetet pedig a győzelmi prémiumokból törlesztette. Általában előre, mert a győzelem abban az időben szinte mindig garantálható volt. (Tisztelt MLSZ-vezetők, ajánlanánk figyelmükbe ezt a fajta motivációs módszert: adósítsák el a játékosokat, aztán, ha másképpen nem megy, a győzelmi prémiumokkal hajszolják őket a győzelembe! A szerk.) Azt mesélik, hogy az egyik kedvenc helye az Erzsébet királyné útja Mexikói út sarkán levő étterem (a mai Trófea) kerthelyisége volt, ahol sokat tartózkodott, hol a feléségével, hol a barátaival, de minden esetben a rajongók kíváncsi tekintetétől kisérve. 1956-ban azonban a történelem közbeszólt. Puskás novemberben a Budapest Honvéddel éppen Nyugat-Európában túrázott, amikor az első hírek megérkeztek a szovjetek által megszállt Budapestről. A hírek pedig egyre súlyosbodtak. Olyannyira, hogy a játékosok többsége teljesen elbizonytalanodott. Szerencse, vagy a sors szeszélye volt-e, ma már nem tudni, mindenesetre ekkor érkezett egy dél-amerikai meghívás, mely elodázta döntést, a játékosok Budapest helyett a tengerentúlra utaztak, ahonnan sokuk, köztük Öcsivel, nem tértek haza. 1956 után egyébként 12 ezer labdarúgó döntött hasonlóképpen. A magyar labdarúgás színe-java. Puskás Ferenc, aki időközben spanyolként is világhírű lett, a szívében mindig magyar, és egy kicsit zuglói maradt. A szülőföldjére azonban csak nagyon sokára, 1981-ben léphetett újra. A repülőgépből kilépő pocakos ember, már csak homályosan emlékeztetett az Aranycsapat kapitányára. De, amikor 90 ezer tomboló néző szeme láttára a Népstadion gyepén megcsinálta a rá jellemző labdás trükköket azon az emlékezetes 1981-es SZÚR-on, nos akkor mindenki biztos lehetett abban, hogy ugyanarról a Puskásról van szó. Ugorjunk egyet az időben. 2003. tavaszán járunk. Sok zuglói futballbarát gyülekezett akkor a Bosnyák téri sportpálya környékén. Akkor mindenki (sajnos, már nem 90 ezren voltak) egy valakit várt. Öcsi bácsit akkor már mindenhova egy ápoló kísérte. De a zuglói lépéseket még a saját a lábán tette meg. Aztán már csak a hírek jöttek felőle: hogy egyre rosszabb állapotban van a Kútvölgyi kórházban. Hogy nem elég a pénz a kezelésére (no, kapott is ezért eleget a koalíciós sajtótól), még a világhírű Real Madrid is ellátogatott Budapestre, hogy Pancho gyógyítása érdekében egy bemutató meccset játsszon a magyar fantomcsapattal. (Máig sem tudni, ki ellen focizott a királyi gárda.) Aztán 2006. szeptemberében kritikus állapotba került a leghíresebb magyar labdarúgó. Olyannyira, hogy már az orvosok is csak heteket adtak neki. A halállal vívott küzdelem végül 2006. november 17-ig tartott. Aznap Puskás Ferenc, a kispesti, a zuglói, a magyar, a spanyol, a görög és az ausztrál, tehát az egyetemes Puskás Ferenc végleg eltávozott az élők sorából. „Egy ilyen esemény mellett pedig egyetlen magyar ember sem mehet el szótlanul” – gondolhatta Dr. Kollarik Tamás (ellenzéki) képviselő, aki év elején először vetette fel egy Puskás-emléktábla zuglói kihelyezésének ötletét. A kezdeményezés pedig ezúttal pártállástól függetlenül támogatókra talált, melynek eredményeképpen május 21-én felavatták Öcsi bácsi tiszteletére (talán az országban elsőként) a Columbus utcai emléktáblát. Az 57/a jelzésű ház természetesen az 1954-56-os állapotokhoz képest jelentős mértékben megváltozott: a régi, romos épületet lebontották, a helyére pedig egy modern, rikító színű társasházat építettek. Az új ház lakói azonban beleegyeztek abba, hogy az épület falára felkerülhessen ez az emléktábla. Mivel azonban a ház a kerítéstől annyira bent van, hogy a tábla nem látszik az utcáról, az önkormányzat a kerítés mellett egy másik táblát is elhelyezett, mely felhívja a járókelők figyelmét a ház korábbi legendás lakójára. A május 21-i ünnepségen rendkívül kevesen voltak. (Jómagam például a teljes magyar élvonalat utánpótlásostul kirendeltem volna.), de szerencsére, aki eljött, az legalább büszke volt erre a piciny táblácskára. Arra, melyet Puskás Ferenc özvegye, Bözsi néni együtt leplezett le dr. Weinek Leonárd zuglói polgármesterrel, és dr. Kollarik Tamás ötletgazdával és kezdeményezővel. Bözsi néni pedig nagyon meghatódott (képünkön az emléktábla alatt), és amikor meghallotta a Szent István Zeneiskola Kamara zenekarának tolmácsolásában a magyar himnuszt, majd Szöllősi György sportújságíró méltató szavait, még a könnyei is kicsordultak, és csak annyit tudott mondani, hogy „amit ma Zuglóban kaptam, az maga a csoda volt”. (Tábori)

Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu