„Kedves volt Tanáraim! Örömmel jöttem el volt iskolámba zongorázni. Bízom abban, hogy mindenkinek felejthetetlen élményt nyújtott a játékom. Szívesen eljövök máskor is, ha szeretnék, hogy szerepeljek. Köszönöm szépen a vendéglátást.” E. Ákos
Az iskola diákjai és Tarnai Klára, a 20 éves tagintézmény vezetője a jubileumi ünnepségen
Az emlékkönyv ezen soraiban megfogalmazott bensőséges hangulatú ünneplés zajlott 2014. március 14-én a Göllesz Viktor Általános Iskola Szent Imre utcai Beszédjavító Tagintézményében. Az iskola fennállásának 20. évfordulója alkalmából találkoztak a meghívott neves vendégek: Szatmáry Kristóf államtitkár, parlamenti képviselő, Kovács Péter polgármester, Dr. Csomor Ervin alpolgármester, Kovács Katalin tankerületi igazgató és a régi diákok, tanárok, szülők a mostani tanuló nemzedék képviselőivel. Megható volt a múlt – jelen – jövő találkozása néhány órára. Az iskola jelenlegi tanulói, pedagógusai „szeretetcsokorral”, egy kedves, szívhez szóló műsorral köszöntötték a vendégeket. Sok változást tapasztalhattak a látogatók az elmúlt évekhez képest. Az iskola épülete szebb, korszerűbb, modernebb lett, de a légkör, a harmonikus, szeretetteljes, nyitott, érdeklődő és elfogadó hozzáállás, szemlélet azonban változatlan maradt. A változatos műsor az iskola sokszínűségét, a magas szakmai színvonalát és annak eredményét mutatta be. A sokirányú szakmai képzettséggel rendelkező, széles látókörű pedagógusok úgy vélekednek, hogy minden gyermek egy csoda. Céljuk, hogy a tanulók adottságainak, képességeinek megfelelően megteremtsék az iskolában a lehetőséget a bennük szunnyadó tehetség kibontakoztatására. Itt mindenkiben megtalálják az értékeset, a jót. Mindenki tehetséges valamiben, minden gyermek egy csiszolatlan gyémánt, aki tanítói, nevelői keze között sugárzó és értékes személyiséggé formálódik – mondta Tarnai Klára, aki az iskola megalakulása óta tagintézmény-vezetője az iskolának. Az itt töltött évek alatt lehet kangoozni, jógázni, verselni, táncolni, gyönyörű kézműves alkotásokat készíteni, s a szép magyar nyelvünk helyes és biztos használatát elsajátítani. A visszatérő diákok meghatódva emlékeztek az itt eltöltött évekre, a széles folyosókra, a hatalmas tantermekre. Amikor átlépték az emlékek kapuját meglepetten látták, hogy a terek kisebbek lettek. Valójában ők „nőttek” a terekhez. Elmesélték, mennyi szép és kedves emlék él bennük mindarról, amit itt kaptak figyelmet, szeretetet, az ismeretek mellett emberi példamutatást, erkölcsi tartást. Megtanulták felismerni értékeiket, hinni és bízni önmagukban, s azt is, hogy kitartással, szorgalommal megvalósíthatók az álmaik. Ehhez kell ez az iskola, amely ezen a napon is megmutatta, hogy igazi „alma mater”, annak ellenére is, hogy csak néhány évig tanulhatnak itt a diákok. Az „öreg” diákok közül ma már többen jó nevű középiskolákban tanulnak, felsőfokú tanulmányokra készülnek. Ezen az ünnepi együttléten megerősítést kaptak, hogy a Szent Imre utcában van egy hely ahol ezután is mindig visszavárják őket, hogy együtt örüljenek az elért eredményeknek, sikereknek. Ez lehetőség számukra, ahol érezhetik, van egy közösség, ahol segítik őket a továbblépéssel kapcsolatos kérdéseikben, támogatást kaphatnak a felnőtté válás időszakában a társadalomba való beilleszkedésben.
Ady Endre sorait méltán idézhetjük e jubileum alkalmából: „S én, vén diák, szívem fölemelem S így üdvözlöm a mindig újakat: Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.
Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.” (Ady Endre: ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA) |