|
Ritkán veszem rá magam, hogy legfontosabb munkaeszközömet kicseréljem, ezért aztán általában több éven át használom ugyanazt a számítógépet. Viszont ha már cserélek, akkor olyan gépet teszek a kezem alá, amivel aztán évekig nem lesz gond.
Az új gép teljes kiépítettségben – ami a régi gépen 40 percig tartott, most hat perc alatt készül el
Előző gépem egy Intel Quad, 2,4 GHz-es négymagos procival szerelt Gigabyte alaplap volt, változó mennyiségű RAM-mal, és méginkább változatos winchester-állománnyal, az egyre gyarapodó videó és audió fájlok miatt. Ez az összeállítás XP alatt úgy szaladt, hogy nyomban egy másikat is rendeltem belőle, egyet az újság és egyéb nyomtatványok, egyet pedig a hangok és a videók számára. (Ez utóbbiak ugyanis hosszan konvertálnak, és más munkafázisra nagyjából teljesen alkalmatlanokká válnak ez időszak alatt, 99 százalékos processzor-terhelésnél.)
Jelzem, hogy amit a TZteam-nél nekem összeraktak, azzal az elmúlt hat évben semmi hardveres gondom nem volt. Egyszer becsapott a villám a házunk előtt álló nagyfeszültségű oszlopba, és a gömbszerűen terjedő energiamező túlfeszültséget gerjesztett az egyik (hosszan futó) hálózati kábelben – Gigás hálózati kártya ki, egy újabb be, és minden ment tovább. (Ehhez persze kellett a Fi-relé is a hálózati oldalon, ami nyomban lever, ha rendellenesség mutatkozik a bejövő feszültségben.)
AZ IDŐ VISZONT HALADT, jöttek az újabb programok, 32-ről 64 bitre nőtt a sávszélesség, és itt szinte megállt a tudomány. Az Adobe videovágó programja bevezetett egy újítást, hogy a kép-effektek azonnali megjelenítéséhez a profi videokártya számítógépét és memóriáját használják (aki valaha „renderelt”, az tudja, hogy ez micsoda előrelépés). Nyomban szereztem a TZteam-től egy GTX 560-as videokártyát (aminek áramfogyasztása vetekedik egy átlagos számítógépével), és baráti rendszergazdánkkal, Vass Andrissal mértük, videovágás közben mit dolgozik a PC processzora, és a munkában hogyan vesz részt az újonnan berakott videoprocesszor.
Már akkor sejtődött, hogy az egészhez képest a régi gépem le van maradva... Miután az új képfeldolgozó rendszer csak 64 biten működött, fel kellett telepíteni egy Win7-et, a memóriát pedig felnyomtuk 8 GB-ra – és így is olyan volt néha a gép, mint a csiga. Krisztus urunk türelemmel viselt szenvedései adták a mintát, hogy nem kaptam idegbajt, de látszott, hogy idővel szakítani kell a múlt örökségével, s jöjjön, aminek jönnie kell.
Az nem volt kérdés, hogy célba vesszük a mostanában összerakható egyik leggyorsabb gépet. A Z97-es chipre épülő ASUS Z97-K alaplapját én választottam (elsősorban a fejlett hangrendszere miatt), a többiben a TZteam szakembereire bíztam magam. Kicsit várni kellett az új processzorra, ami Intel Core i7 4790K névre hallgat, 4 GHz a sebessége, és ha úgy adódik, 4,4 Ghz-re is fel tudja húzni magát, s a túlpörgetést a gyártó is támogatja. Négy processzormagja van, de nyolc szálon működik, a korábbi verzióhoz képest rendbe tették a belső hűtését – a tesztek szerint a teljesítménye vetekedik a sokkal drágább hatmagos processzorokéval. Csak apró érdekesség, hogy a processzorba 1,4 milliárd tranzisztor van integrálva.
Operációs rendszernek a 8.1 Windows 64 bites verzióját választottam, amit a TZteam szervizében telepítettek egy 120 GB-os szilárdtest-meghajtóra (ez a legendás SSD, ami a régi gépeknek is szárnyakat varázsol). Ezt én is tudom bizonyítani, mivel a gép az újraindítás utáni csippanástól 18-20 másodperc alatt már fel is kínálja a bejelentkező képernyőt. Először egy 8 GB-os DDR3-as,1600-as memória került, majd betettünk még egy (ugyanolyan) 8 GB-osat, mert a videovágás és a képek előkészítése nagyon megközelítette a 8 GB-os határt. Így viszont már kényelmesen el lehet férni a memóriában...
AZ ÖSSZESZERELÉST baráti rendszergazdai segítséggel magam végeztem, nem a TZteam-szerviz – mivel a kívánt végeredmény eléréséhez három számítógépet kellett szétszedni és összeszerelni: egyikből jött a 650 W-os Chieftec táp, a másikból a GTX 560-as videokártya és összesen 4 terrabájt kapacitású winchester, a harmadikból pedig a Gigabyte számítógépház, ami a kedvencem, mert nem csak elegáns és erős, hanem a vinyókat a sínen oldalirányban lehet belecsúsztatni, ami igen megkönnyíti a váltást/bővítést (ha elfogyna a 4 terrányi hely a lemezeken). A kicsit idős Chieftec táphoz azért ragaszkodom, mert az újabbakkal ellentétben ebben két hatalmas kondenzátor van, ami kibír közel egy másodperces áramkimaradást is, míg az újabbak hasonló esetben eldobják a gépet.
Egy délutánt elbíbelődtünk, mire a három szétszedett gép újra járt, s az új gépemen is hibátlanul futott a Windows 8.1. A külső perifériák meghajtói is a helyükre kerültek, majd indulhatott a profi szoftverek telepítése. Előtte még betöltöttem az új rendszerbe a grafikus és videós munkákhoz szükséges, általunk használt betűkészleteket, majd az Adobe grafikus és videós programjai következtek. A kiemelt meghajtókat (Letöltések, Képek, Dokumentumok) a levelezőrendszerrel együtt a viszonylag kis kapacitású SSD-ről a D-meghajtóra irányítottam, majd lebányásztam az ingyenes Avast antivírust, és mehetett fel az ESET Smar Security 64 bites verziója.
MEGJELENÍTŐKÉNT két full HD-s LG monitort tettem fel, melyek digitális kábelen kapcsolódnak a GTX videokártya két kimenetéhez. A hangkártya vonali bemenetére kapcsolódik a DBX rádiós hangprocesszor (az csinál profi stúdióhangot a Shure SM7B mikrofon jeléből), a hangkimenetre a Genius egy olcsó, de kiváló minőségű aktív hangsugárzója került.
Az erőműhöz hasonlatos új számítógép használata meglepő következtetésekkel járt. Számomra kiderült, hogy a grafikus munkáknál reménytelenül lassú vagyok a géphez képest, és amit a korábbi rendszeren válaszidőként fel tudtam fogni, az itt észrevehetetlen. Ami az előző négymagos gépet is megdolgoztatta, az például a RAW formátumú fényképek előhívása – az új gép ezzel néhány másodperc alatt végez. A grafikus feladatoknál a gép oldaláról megszűnt minden akadály, s a feladatok elvégzését kizárólag az én sebességem határozza meg.
VIDEÓS MUNKÁKNÁL már más a helyzet. Ez a feladat olyannyira összetett, hogy külön kell bontani a szerkesztést és a kész munka konvertálását. Nem kizárólag az új gép érdeme, ha a szerkesztés, 720p-ben vagy akár 1080p-ben valós időben történik, akár tíz egymás fölötti sávon. Mint utaltam rá, az Adobe videovágója képes arra, hogy az összes grafikus feladatot a videokártyával végeztesse el, és ebből semmi nem terheli a processzort.
A kész anyag kiexportálása viszont kizárólag processzorfüggő, és ez akár az igazság pillanata is lehet. A képújság állományok korábbi konverziója a régi gépemen jellemzően 40 percig tartott, de volt, hogy egy órát is igénybe vett (100 százalékos processzor-teljesítmény mellett). Az új gép ugyanezzel a feladattal hat perc alatt végzett, s bár a processzor-terhelés végig száz százalékot mutatott, a konvertálás alatt más, egyszerűbb programokkal zavartalanul lehetett dolgozni.
Ferenci Zoltán |
