|
Az arabok, szírek, afgánok bevándorlásával kapcsolatban a politikai korrektség jegyében sokan emlegetnek bizonyos kulturális különbségeket. Az ember, ha egy hasonló nemzetiségű a közelében lakik, a különbségeket a saját bőrén tapasztalhatja meg.
Közelünkben lakott itt Szentmihályon egy időben egy észak-afrikai gazdasági bevándorló a családjával. Rosszcsont kutyánk akkoriban hetente kiszökött az utcára, hol itt, hol ott szedte szét a kerítést. A szomszéd arab lánya viszont valamiért rettenetesen félt a kutyától. Szólt egyszer, kétszer, hogy vigyázzunk a kutyára, de mondtam neki, hogy ez a dög mindig máshol szökik ki... Aztán harmadszorra odajött hozzám, és az arcomba sziszegte: ha mégegyszer kiszökik a kutyád, kiontom a beleidet!
Az apró kulturális eltérés miatt felrémlett bennem, midőn kiszökött kutyám a kiontott beleimet nyalogatja a Hermina úti közterületen (ahol beleket csak önkormányzati hozzájárulással tarthatnék), s eszembe jutott A., egy távolabbi szomszédunk (szintén muszlim), akivel egyszer egy túlterhelt hivatalban találkoztam. Hosszú sorban várakoztunk bebocsátásra az adóhivatalnokok elé, A. jóval előttem ment be, hogy adóügyét elintézze. Majd dolga végezetten kilépett az ajtón, az emberek felé fordult, és jó hangosan, szinte kiabálva azt mondta: Odabent nem csinálnak semmit, csak ülnek és kávéznak, semmirekellő népség, váratnak bennünket a mi pénzünkön. Kicsit várt, aztán sarkon fordult, és elment. Odahaza ilyenkor tán a feldühödött tömeg betöri az ajtót, nyakon ragadja a kávézó hivatalnokokat, s kiszögezi őket a főtérre, majd miután gazdátlanná válik a pecsét az íróasztalon, mindenki elintézi az ügyét, ahogy csak akarja. Na most ez itt nem jött be – taknyotokat csorgató nyamvadt magyarok, hát hol a vér a pucátokból, gondolhatta A., midőn távozott a hivatalból.
Szóval vannak kisebb kulturális különbségek, melyek hellyel-közzel eddigi is kiütköztek a minimális forgalmú Hermina útról nézve. Aztán ha átautózunk a Sashalmi piac közelébe, az első utcában ott egy vállalkozó, kihez sokan járnak autóval. Arab szomszédja, midőn az albérletbe beköltözött, nyomban kirakott a háza sarkához, az úttest és az árok közé egy beton virágállványt, nehogy egy odatévedő autós az ablakon betekintve megláthassa rejtve őrzött feleségét. A vállalkozót a forgalomszabályozó virágláda nagyon zavarta, így egy keresetlen mozdulattal befordította az árokba – ezen a ponton meg is szakadt a multikulturális párbeszéd, és mindketten hevesen és tartósan utálni kezdték a másikat.
Az árokba fordított (jelenleg zöldhulladékkal borított) beton virágtartó a Sashalmi piac közelében. Ezen a ponton szakadt meg a multikulturális párbeszéd
A prófétáról nem is érdemes beszélni, hisz azt mindenki tudja (remélhetőleg), hogy Mohamed (béke legyen vele) a próféták pecsétje, aki személyében felülírja Isten minden korábbi küldöttjét, s aki nem a csodálatos muszlim vallást gyakorolja, az sajnálni való hitetlen (gyaur), akinek egyetlen helyes cselekedete az lehet, ha felveszi az igazhitet. Van, ahol ezt nem mondják, csak gondolják, van, ahol mondják is, a világ bizonyos helyein pedig lefejezik vagy keresztre feszítik, aki ezt nem így gondolja.
Ezért nézi az ember tágra nyílt szemekkel azt az igyekezetet, ahogyan megpróbálják integrálni a migránsok tömegét az elöregedő társadalmakba. Olyan érzés lehet ez, mintha a társadalmak megkapnák ajándékba a kényelemszeretetből meg nem született gyerekeket. Az iszlám vallástörténet valamelyes ismerőjeként ott bujkál bennem a kisördög, hogy mennyire lehet sikeres ez az igyekezet, s a migránstömegek beengedése hosszabb távon milyen hatással jár. S bizony én is vagyok egy kicsit költő, mint Laár András, annyi különbséggel, hogy verset csak válságjelenségek fennállásakor írok, s akkor is csak rövidke darabot. Az apropót a szírek által rommá szart horvát szerelvény adta, bár a címbe a semmiséget idéző szirszar kifejezés került – igaz, hosszított ékezettel:
Szír sz@r
Rám mosolyog a vasúti sz@r / De nem ez az, ami engem zavar
Teszek reá, miként más is tett erre / Szíriából erre menetelve
Szükségből indulván, hisz a szükség nagy úr
Ezért néz ki az egész vonat ilyen sz@rul...
A rövidke költeményt alkotta: Ferenci Zoltán |
