|
Különlegesen érdekes és teljesen egyedülálló tartalmú könyv jelent meg Csömör Nagyközség Önkormányzatának gondozásában, ami egyben első kötete a Csömör múltját feldolgozó helytörténeti sorozatnak.
A könyv „A II. Világháborúban Csömörön hősi halált halt magyar katonák” címet viseli. A csömöri illetőségű szerző, Aranyossy-Péter Máté a könyv megszületésének ötletéről így ír a kiadvány előszavában: „A történelem már általános iskolás korom óta érdekel. Ezért döntöttem úgy, hogy a középiskola után történelem szakon folytatom tanulmányaimat. Így is történt, 2012-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakon. Az évek során az érdeklődésem egyre inkább a II. világháború felé fordult. Gyűjteni kezdtem a korabeli magyar egyenruhákat, felszerelési tárgyakat, dokumentumokat, kitüntetéseket, melyek révén tapinthatóvá is vált számomra a történelem. Ezeket a tárgyakat szépen rendszerezve különböző vitrinekben, tárolókban tartom. A korszak iránti vonzódásom miatt kerültem először kapcsolatba a katonasírokkal is; egy helyi gyűjtő ismerősöm mutatta meg évekkel ezelőtt a csömöri temető mellett található három katonasírt, melyeket azóta is rendszeresen gondozok, ápolok.”
A könyv nem csupán a katonasírok és a hősi halottak szempontjából készült, hanem a szerző kikutatta, hogy a területet védő Magyar Királyi 10. gyalogoshadosztály hadinaplója megtalálható a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltárában. Az a napló hallatlan részletességgel tartalmazza a harctéri eseményeket, a bevetett fegyvereket, az erősítés kérését, érkezését, az ellenség előretörését, egy-egy terület visszafoglalását, és természetesen azt is, hogy a harcok során ki sebesült és ki halt meg. (Érdekes része a könyvnek, amikor három harctéri sebesültről kideríti, hogy a szovjet előretörés megakadályozása érdekében éppen akkor robbantották fel a Csömöri úton a Szilas-patak fölötti hidat, midőn a sebesülteket szállító lovasszekér áthaladt rajta – s így lett a három sebesültből hősi halott.)
Idézünk a könyvből: az időpont 1944. december 27. Időjárás: hideg idő. Erős fagy, nagy köd. Utak jól járhatóak.
Hajnali 3 óra 15 perckor Variházy alezredes jelentette, hogy az utolsó menetcsoport be nem érkezése miatt nem támad Szedervölgy felől, hanem csak Csömör keleti térségéből. A tervezett támadás 5 km-es sávban a tervek szerint 6 órakor megindult. Cél a 251-es magassági pont és a környéken elhelyezkedő bunkerek visszavétele (ezeket előző nap az utászok harc nélkül feladták). Az oroszokat meglepte az ellentámadás (melyben részt vettek német féllánctalpasok is, ún. „hernyótalpasok”), a bunkereket sikerült visszafoglalni. A távbeszélőt délelőtt a 245-ös magassági pontról kellett a Vannay-zászlóalj felé kb. 800 méterrel meghosszabbítani (ők már a bunkerokban húzták meg magukat). A támadás sikerét maga Variházy alezredes is jelentette 10 óra 15 perckor.
Jelentése szerint azonban a jobb- és balszárny igen erős ellenséges aknavető és tüzérségi tüzet kapott, amiért visszavonultak Csömörre (a gyaloghadosztály hadinaplója szerint 25 fő és 2 tiszt). Őket azonnal visszaindították. Közben a Vannay-zászlóaljnak elfogyott a lőszere, és a hátában orosz páncélosok jelentek meg. Ezek ellen a páncéltörő lövegeiket nem tudták bevetni, hiszen az állásaikat már hátulról is támadták, és a lövegvontatók elvesztése után fel kellett robbantani őket. Páncélöklökkel nem rendelkeztek.
A kritikus helyzet miatt a Vannay-zászlóalj visszavonult a készenléti helyére, ahol rendeződés után a készenléti hely és a főellenállási vonal közti részt kellett megtisztítania az ellenségtől. A harcokban maga Vannay is könnyebben megsebesült, akinek a sérülését Árpádföldön, egy templomban látták el. A hadosztályparancsnok terve az alakulatok rendeződése után a kora délutáni órákban a támadás újbóli megindítása, melynek célja a 270., 245., 251. és a 253. magassági pontok vonalának visszavétele.
A harcoknak pár nap múlva vége lett, győzött a szovjet túlerő, és a katonák Rákosszentmihályra húzódva próbálták megállítani a nagy erejű szovjet hadsereget. Csömör területén ugyan befejeződtek a harcok, a falu lakosainak megpróbáltatásai azonban még nem értek véget. Először az oroszok nehéz-tüzérséget telepítettek a község feletti magaslatokra (a Vízmű sorra), ahonnan Budapestet lőtték, majd eljött 1945. február 15. Ezen a napon a kisbírók, Merk József és Morva János dobolták ki, hogy 48 órán belül ki kell üríteni a falut, mert Buda-pest elfoglalása után a szovjet 2. Ukrán Front a faluba helyezte a főhadiszállását. Ezért a lakosoknak el kellett hagynia Csömört, és csak mintegy 2 hónap múlva térhettek vissza. Ezalatt az időszak alatt a szomszédos települések (Mogyoród, Kistarcsa, Kerepes, Nagytarcsa, Cinkota, Sashalom és Budapest) fogadták be a kitelepített csömöri lakosokat.
A könyv második része a csömörön fellelhető hadisírokkal foglalkozik, hallatlan alapossággal. A szerző levélben vagy személyesen járt utána egy-egy hősi halott történetének, s gyakran leírva azt, miként exhumálták a rokonok, özvegyek a csömöri sírt, és a hős katona most hol, melyik településen alussza végső álmát. A könyvben a katonasírok és a hősi halottak fényképein kívül gazdag dokumentáció található az egykori harcok színhelyeiről, a frontvonalakról, s a szerző a környéken fényképekkel mutatja meg, hogy a harcoknak milyen emlékei maradtak meg mindmostanáig, elsősorban lövészárkok formájában.
Csömör és Árpádföld között egykori lövészárkok nyomai napjainkban
A könyv hátsó borítójára Fábri István, Csömör Nagyközség polgármester írt méltatást, dicsérve azt a hatalmas munkát, amit Aranyossy-Péter Máté elvégzett. Megjegyezzük, hogy a hadinaplók alapján a kertvárosi harcok története is hasonló részletességgel megismerhető lenne. |
