|
Látványosan bontották a házat augusztus közepén a Milán utcában. Ha jól megnézünk egy száz ével ezelőtt készült fafödémet, akkor láthatjuk, hogy bizony akkoriban nem spóroltak az anyaggal. Megjöttek az égig érő fenyőfák valami távoli (de akkor még magyar) erdőségből, leháncsolták, a fűrésztelepen kettévágták, s már ment is be a födémbe (előzőleg általában kicsit megpörkölték, két okból is: a hiedelem szerint amibe egyszer tűz kapott, abba másodjára már nem kap, illetve a tűz kipusztítja a fakárosító lárvákat).
A szorgosan bontó munkagépet az utcáról tartották szemmel a kollégák, s szinte tréfából megkérdeztük őket: biztosak abban, hogy nem vétették el a házszámot, és véletlenül lebontják a szomszéd házat…? Mosolyogva mondták, hogy itt most biztosan nincs tévedés, de a felvetés jogos: bizony volt már ilyesmi náluk. Sürgősen kellett Budán bontani egy házat, s valahogy hevenyészve magyarázták el a gépesnek, hogy hol is találja meg a bontandó objektumot. Ő kiment, s bizony nem azt bontotta le, amit kellett volna, hanem az utca másik oldalán kezdett el bontani egy családi házban működő óvodát. Már félig kész volt a feladattal, amikor kiderült a tévedés. Az ovi átmenetileg máshol folytatta a működést, a cégnek pedig jó sok pénzébe került, mire helyreállította az eredeti állapotot. (F) |
